ÁrnyasnetÁrnyas AlapítványAktualitások → Csodák márpedig vannak... 2016

Csodák márpedig vannak... 2016

Kedves Szülők!

Eltelt a negyedik nap is, hamarosan viszontláthatjátok gyermekeiteket. Gyorsan elröpült az idő, de azért a táborozók már nagyon várnak Benneteket. Ám, hogy könnyebb legyen a várakozás, addig olvassátok el csodákkal teli mai napunk történéseit.


Talán sokaknak nem tűnik különösnek, de higgyétek el, hogy így a tábor vége felé felér egy apró csodával, hogy a gyerekek már nem a kakassal együtt ébrednek, hanem annál sokkal később, ami az alvásigények kielégítése szempontjából nem elhanyagolható tényező.

Az éjszaka nyugodt órákat adott, úgyhogy kipihenve egy csodás napnak néztünk elébe.
A délelőtt szabad játékkal telt, bogarászás, homokozás, tollasozás, pingpongozás, társasozás, tekézés színesítette a táboréletet. Természetesen a számháború sem maradhatott ki a játékok sorából.

S ekkor bekopogtatott az első nagyobb csoda. A vesztésre álló csapatban már csak egy legényke volt talpon a vidéken, méghozzá a legkisebb. Ő maga sem értette, hogy keveredhetett ilyen helyzetbe, hiszen úgy repkedett egyik fától a másikig, mint egy kis pillangó. De valahogy senkinek sem sikerült őt leolvasnia.

A helyzet reménytelen volt, de mégis, a buzdítások hatására a csoda beköszöntött, hősünk sorra lőtte ki az "ellenfeleket", a zászlót védő iskolások sem jelentettek akadályt számára. Nemes egyszerűséggel megszerezte a lobogót, s győzelemre vezette hitehagyott csapatát. Később kiderült, hogy jele a harangvirág volt, melynek neve valahogy senkinek sem jutott eszébe, tehát leolvasni sem tudták. Mi ez ha nem csoda? Mi ez, ha nem "galagonyai" segítség?


A csodák délután ismét folytatódtak. Sajnos a mára tervezett kisinóci fürdőzés a nem elég meleg miatt elmaradt ( ezt azért nem írnám a csodák listájára ), azonban lehetőségünk adódott, hogy lovaskocsira pattanva járjuk be a környéket. A pacikat egész héten láttuk a nagy réten legelészni, de most teljes közelségében, munka közben is szemügyre vehettük őket. Munkája az volt, hogy húzza a szekeret, amin mi táborozók csücsültünk.

Nagy élmény volt, a két lovacska pontosan követte hajtója utasításait, így hol sétálva ringtunk, hol ügetve zötykölődtünk, hol vágtázva repültünk. Szuper volt!

Este, vacsora után, ami csuda finom, gyermekszájnak való kakaós, mákos vagy diós tésztából állt, még egy számháború vette kezdetét, majd sötétedéskor a tábortűz fényei izzottak fel.
A gyerekek vidám mókázással búcsúztatták el a tábort, bemutatóikhoz - ének, tánc, karate - a tűz pattogása adta a ritmust. Fergeteges hangulatban telt az este, bízva abban, hogy egy év múlva itt újra találkozunk.

Azonban hogy e kellemes napnak ne legyen olyan gyorsan vége, elemlámpák segítségével elindultunk felfedezni az éjszakai erdő rejtelmeit. Meghallgattuk neszeit, kipróbáltuk fénymentes állapotát, vagyis orrunk hegyét éppen csak, hogy láttuk, gyönyörködtünk a csillagokban, szóval olyan különös világba kóstoltunk bele, ami maga a csoda. Nem adatik meg minden nap. S persze emellett ez az éjszakai kaland felért egy bátorságpróbával.

A kicsi hősök most békésen alszanak, s arról álmodnak, hogy de jó is lesz holnap újra átölelni Benneteket. Azt hiszem, hogy ez az élet legnagyobb csodája, gyermekeink szeretete.


Kedves Szülők! A tábori kalandok lassan véget érnek. Holnap 14.00 - 17.00 óra között várjuk érkezéseteket. Hogy Ti is ízelítőt kaphassatok a táborozók élményeiből, érdemes egy kis időt itt eltölteni, s megnézni a meseszép erdőt, az óriási fákat, az állatokat. Ezen a helyen könnyű azt érezni, hogy a élet tele van csodákkal.
Igen, az élet tele van csodákkal, csak észre kell venni őket.

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím:
Legfrissebb cikkek