Köszöntjük a pedagógusokat

Éves visszatekintő

Donászi Magda: Pedagógusnapra

Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szíve.

Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

Vasárnap ünnepeltük a pedagógusok napját. Gyermekkorom emlékképe e napról e vers, ünneplőbe öltözött kisdiákok, sok - sok színes virágcsokor, mosolygós pedagógusok, köszönő szavak. Emlék.
Ma hol vannak a virágtengerrel beborított pedagógusok? Hol van a tekintélyük? Mit ünnepeltünk vasárnap? Ünnepeltünk?

Pedig megérdemlik. Fejlődésünk, tudásunk, jövőnk, hogy mivé válunk nagyban függ tőlük. Az ismeretek, az élmények, az erkölcsi tanítások, a felállított értékrendek, melyeket átadnak egész életünket végigkísérik.
Pedagógusnak lenni nem könnyű feladat. Jó pedagógusnak még nehezebb. Ők azok, akikre még felnőtt korunkban is szívesen gondolunk. A többiek lassan feledésbe merülnek.
A jó pedagógus nemcsak tényanyaggal tömi fejünket, hanem megértő odafigyeléssel követi fejlődésünket, rengeteg hasznos tanáccsal, szerető intelemmel lát el bennünket.

Az Árnyas Alapítvány pedagógusai, munkatársai is minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy az itt nevelkedő gyermekek sok színes élménnyel, tudással, pozitív értékrendekkel, hozzáállással, a világ felé való kellő nyitottsággal rendelkezzenek, hogy olyan alapot kapjanak, mellyel később biztosan megállják helyüket az élet bármely területén. A ház felépítése is az alapoknál kezdődik, s ha az stabil, akkor könnyen lehet rá építeni, azt díszíteni.
Vessünk most számot, hogy pedagógusaink az év során mi mindent építettek bele ebbe az alapba.

Az év kezdetén szőlőt szemeltünk, mustot facsartunk, igazi szüreti hangulat vidította az esős őszi napokat.
Az Árnyas futóversenyen nekiiramodtunk, hogy legyőzzük a kitűzött távot. Szedtük is lábainkat, de sikerült!
A Mihály – napi vásáron saját készítésű kézműves remekeinket kínáltuk. Sokat dolgoztunk, nagyon igyekeztünk, hogy igazán míves darabokkal emeljük a vásár színvonalát, s hogy anya és apa büszke legyen ügyes gyermekeikre.

Novemberben a szülőkkel együtt készültünk Márton napjára. Szebbnél szebb lámpások készültek, hogy a Márton napi felvonuláson fénnyel árasszák el az óvoda udvarát, hogy az apróságok könnyebben meglelhessék az elbújt manócskákat.
Ezen hagyomány kapcsán gyúrtunk, dagasztottunk, libát sütöttünk, meg is kóstoltuk, jósoltunk csontjából, s a frissen sütött krumpli pogácsát megosztottuk legjobb barátunkkal.
E hónapban verselhettünk eszperente nyelven, s kinek kedve tellett benne, be is nevezhette remekét.
Ismerkedtünk testünkkel, körberajzoltuk, kiszíneztük magunkat, festhettünk lábbal, emberformákat szobrászkodtunk agyagból.

A december sok izgalmat rejtegetett. Először megtanultunk kotyolni. Aztán eljött hozzánk a Mikulás, puttonya ajándékkal telve.
Elültettük a Luca napi búzánkat, izgatottan várva, kihajt – e karácsonyig. Majd a szülőkkel karöltve karácsonyi barkács délutánon kézműveskedtünk, szabtunk, ragasztottunk, díszítettünk, gyertyát öntöttük.


Titokban műsorral és ajándékkal készültünk, hogy örömet varázsoljunk a szülők szívébe. A gyerekek csengő hangú előadásai igazi meghitt hangulatot teremtettek Karácsony ünnepének.

S eljött az új év. Szorgosan jártunk a sószobába, hogy segítsünk magunknak egészségesnek maradni.
Tél lévén foglalkoztunk a Sarkvidékek életével, élővilágával, készítettünk eszkimó kunyhókat, igazi jeges birodalommá változtattuk az óvodát.
Kalandoztunk a mesék birodalmában, királyokként, királylányokként megépítettük saját várainkat. Nagyon igyekeztünk, mert a legszebb vár jutalomban részesülhetett.
Februárban a veresi Medvefarmra látogattunk, hogy felébresszük a macikat, hogy minél előbb elérkezzen a tavasz. Ennek érdekében elégettük kiszebábunkat. Télűzőnk jól sikerült, hisz ma már igencsak meleg nyári napoknak örvendhetünk.

De a télvíz idején sem szomorkodtunk. Imádtunk a hóban játszani, szánkózni, popsi-tepsizni, hóembert építeni, s nagy izgalommal készültünk a farsangi mulatozásra. Farsang napján mindenki jelmezbe öltözhetett, tréfásan vetélkedtünk, mókáztunk, táncoltunk, helyben sült fánkot eszegettünk, s nagyokat kacagtunk az óvó nénik Kiskondás című színi előadásán.

A tavaszt várva szőttünk, fontunk, fazekaskodtunk, bőröztünk, vagyis népiesen kismesterkedtünk.
Aztán eljött a tavasz első ünnepe, Március 15. Közös műsorral emlékeztünk meg az 1848 – 49 – es forradalom és szabadságharc hőseiről.
Nagyon élveztük, amikor ellátogatott óvodánkba Vári Gyula, háromszoros világbajnok vadászpilóta. Igazi repülős ruhába és sisakba bújhattunk, izgalmas repülős élményekkel gazdagodtunk.
A víz világnapja alkalmából kékbe öltözött az óvoda apraja, nagyja, s kezdetét vette a Földünk védelmével foglalkozó programsorozatunk.


Óvodánkban e téma, a szűkebb és tágabb környezetünk, annak élővilágának megismerése kiemelt jelentőséggel bír. Ezért is látogatott el hozzánk minden hónapban a Madárovi keretein belül Barna bácsi, aki sok – sok érdekességgel ismertetett meg bennünket vetítések és a természetben tett megfigyelések alkalmával.
A természet tanulmányozása kedvenc foglalatosságaink közé tartozik, így több kirándulást is tettünk: pl. a szadai tóhoz, a Vácrátóti Botanikus Kertbe, a Margitára.

Részt vettünk a veresi Föld napi programsorozaton, ahol a Rinya túrán szép eredményeket értünk el.
Kiskertünkben veteményeket, virágokat ültettünk, s bebizonyítottuk, hogy hulladéknak szánt anyagokból mennyi szép dolog készíthető. Ezeket kiállításon meg is nézhette a nagyközönség.

Húsvét alkalmából tojásokat festettünk és kerestünk, s a locsolkodás hagyományát sem engedtük feledésbe merülni.
Aztán elérkezett május hónapja. Az édesanyákat, nagymamákat műsorral és ismét saját készítésű ajándékkal leptük meg.
A madarak és fák napja alkalmából rendezett Árnyas akadályversenyen a részt vevő csapatok tréfás feladatokban mutathatták meg ügyességüket, kreativitásukat.
A hónap végén a Lovagias Családi Napon vívhattuk ki magunknak a lovagi cím viselésének jogát, s megnézhettük az óvó nénik előadásában a Lúdas Matyi című nagyszabású előadást.

Röviden így kötöttük egy csokorba az eltelt év eseményeit, de aki ismét mélyebben át szeretné élni ezen élményeket, az Árnyas Alapítvány honlapján ( www.arnyasnet.hu ) újra felidézheti azokat a cikkeket olvasva, a Galéria fényképeit nézegetve. De szánjon rá időt bőven, mert nem egy estés programot kínál, hiszen egy év szorgos munkája van megörökítve bennük.

Végigpillantva az elmúlt egy éven, azt hiszem, büszkék lehetünk a gyerekekre, akik mindvégig lelkesen igyekeznek helyt állni, ügyesen megfelelni a kihívásoknak.
Büszkék lehetünk az óvó nénikre, akik erőt, energiát, szabad időt, hétvégeket nem kímélve tanítgatják az apróságokat, lelkesen készülnek a rendezvényekre, s anya helyett anyaként óvják, törődnek a gyerekekkel.
Köszönet a dadus néniknek, akik mindig segítő kezüket nyújtják az óvodások felé.
Köszönet a külön foglakozást nyújtó nevelőknek, akik helyes beszédre, helyes testtartásra, a mozgás, a tánc szeretetére és az angol nyelvre tanítgatják a kicsiket.
És köszönjük mindenki odaadását, akik folyamatosan segítik munkánkat, hogy óvodánk továbbra is ilyen színvonalas programokkal, szerető hozzáértéssel tudja az ide járó gyerekeket nevelni, s sok – sok élménynek s tudásnak birtokában engedhesse útra az iskolába indulókat.

Pedagógus nap alkalmából fogadjátok szeretettel e csokor virágot, sok erőt, energiát, kitartást, s sok – sok mosolygó gyermekarcot kívánunk!