Volt egyszer egy Veresi Vadnyugat
Fáradt lábú, cserzett bőrű alak lépései kavarták fel az út porát. Széles karimájú kalapja és bokáját verdeső, golyó lyuggatta kabátja védte őt az erős nap sugaraitól. Arcáról folyt a verejték, egy csepp közülük irányt változtatott, mint a patak, mely követi medrét, s legördült mélyen szántott sebhelyén. Hirtelen valami neszt hallott, keze villámként rántotta elő coltját, hogy végezzen ellenségével. Hatlövetűje míves darab volt, a lőporszag még érződött rajta. Lassan, hosszasan pásztázta a kietlen tájat. Szemében a nap tüze izzott. Mindenre elszánt volt...
Semmi. Csak a távolban egy legördülő kődarab neszét hallotta meg. Megszomjazott. Lépéseit a város felé irányította. A táj, ami eddig otthonául szolgált, egyre idegenebbé vált számára. A nyüzsgő lárma ismerősen fogadta, de ma valahogy olyan más volt minden.
Már jól beidegződött mozdulattal berúgta a kocsma ajtaját, mely fölött ez állt kiírva: VERESI VADNYUGAT. Ez azonban elkerülte figyelmét. Whiskey szagú, füstös szokott helye kissé más képet mutatott. Hatalmas volt és elegáns, s ma az általa megszokottnál sokkal többen jöttek el. A vendégek ruházata akárcsak az övé. Néha pisztolydörrenés is hallatszott. Ez is természetes volt. De mégis, mitől olyan más?
"Alkoholt nem ittam, lehet, hogy a nap, a hőség ártott meg?" - tűnődött magában.
Aztán kezdett megnyugodni, mert ismerős arcok rajzolódtak ki szemei előtt. Ott voltak páran bandájából, Frank, Fakezű Jim, Little Joe, Poker Alice és még néhányan, igaz ők is nehezen felismerhetően. Szeme a már jól ismert mozdulattal és tűzzel megint pásztázott, nézte a vidáman táncoló társaságot, élükön igazán profi táncosokkal. Sway - hallotta már ezt a nevet, kutatott mélyen emlékeiben. Ez egy tánciskola. Híre már hozzá is eljutott, gyerek korában majdnem beíratták oda, de ő inkább a bankok világában érezte jól magát.
A banda, aki a talpalávalót húzta hajnalig, s fergeteges hangulatot biztosított, a Blue Birds Band country zenekar volt. E banda tagjai azonban nem hasonlítottak a sebhelyes bandájának egyikére sem.
Egyszer csak furcsa érzés kerítette hatalmába, nyomást érzett mellén, szíve összeszorult, mert észrevette azt az embert, akinek már régóta tartogatott egy golyót. Régi vetélytársa fegyver helyett inkább éles észjárásával hagyott nyomot maga után, s orozta el többször sebhelyes elől a zsákmányt.
Hirtelen azonban egy seriff jelvény vakította el szemét, s ellenfele eltűnt látómezejéből. Ő az új seriff, Mr. Blond, aki épp most szívta el a békepipát Csingacsguk özvegyével, Fekete Csillaggal.
"No erre innom kell" - gondolta, s felhajtotta gallérját, hogy elrejtse mindenki által rettegett ismertető jegyét. A bárban lehúzott egy whiskeyt, mely végigégette testét, de ettől teljesen felélénkült. Gyomra is megkordult, s a fogadós bőséges, ízletes étellel kínálta.
A póker barlang felé haladva meghallotta a zsetonok csörgését, a kártyalapok sercegését. Pénz szagot érzett. Már majdnem kísértésbe esett, hogy asztal mellé üljön, de valamilyen erő visszatartotta. Talán most, amikor az ember képe fölött nagy betűkkel az áll, hogy WANTED, jobb a háttérbe húzódni.
Azonban egyre több érdekes ajtót vélt felfedezni, amit igyekezett sorra szemügyre venni.
A bikarodeó tetszett neki, mondhatnám némi mosoly csúszott elő szája sarkából, ami nála igen ritka jelenség. "Ez jó! Nem is rúg annyira, mint az igazi!" - gondolta, ahogy nézte a vállalkozó kedvű próbálkozókat. Elmerengett azon, amikor még nem rablásairól, hanem rodeó győzelmeiről harsogott a vidék.
Jósda - betűzte ki sebhelyes a következő ajtón írottakat. "Tudni akarom a jövőmet."
Jóslata így szólt: "ma valaki iszik egy jeget dupla whiskyvel az ön egészségére."
"Csak ennyi?" - tűnődött némileg csalódottan.
Azonban ez a csak ennyi a fejéért kitűzött jutalom volt a Vác - Veres között közlekedő postakocsi kirablásáért, azonban e vérdíj elolvasását valami okból kifolyólag szintén elmellőzte. Ez a csak ennyi élete következő állomásának igencsak meghatározó tényezőjévé vált.
Ez volt Sebhelyes arcú Hentes Tom története, aki ha már az elején észreveszi a bejárat feletti kiírást: VERESI VADNYUGAT, talán megúszhatta volna, s rájöhetett volna, hogy rossz úton jár. Mert ahová ő keveredett nem más volt, mint a 2013 - as év Iskolabálja, immár a harmadik, mely legalább olyan nagyszerűen sikerült, mint az előzőek.
A terem tele volt hősökkel, Vadnyugatiakkal és Veresiekkel, de akárhonnan is érkeztek, igazán kellemes estében lehetett mindenkinek része.
Köszönjük!
Lethenyei László fotóművész bálról készült fényképei a
www.pillanatkepek.hu weboldalon megtekinthetőek. A fotók megrendelhetők a lethenyei@pillanatkepek.hu E-mail címen.
