Gyermekem embertermetet vesz
Németh Károly
6
A szavazás lezárult!
Perlekedtem gyermekemmel,
medve fedd ehelyt egeret:
- Gyermek, ne verj kerevetet!
Merre tekeregsz, mely tettet teszel?
Feledd e helyet mert meleget gerjeszt!
Nem nyeshetsz, kezembe vele!
Rettenet, emelet pereme felett
n-edszer vetetted le e terhet!
Kellemtelen neveket emlegettem,
e tettem sem teremtett fegyelmet:
Delet feledve hegyeket emelt,
s ezeken menetelt kerengve,
kedvencem kezdete lenyesve
felfedve gyermekegyed belseje.
Feletted helyezkedek el! - nevetett
ellepve e helyt, melyre eledelt teszek.
Kedvem szegte vert helyzetem,
emellett tetszett eleven heve,
elfenekeljem? - ezt elvetettem,
ehelyett letettem meglett ember szerepem.
Egyszerre emberke lettem,
gyermekkel egyen egyed.
(Lehetne-e - vetettem fel - helyed mellette lent
kelve reggelre s lefekve este?)
S leereszkedve eszembe vettem,
teljes teremtett egyetem felemelkedett:
hegyek elevenedtek meg mellettem
s rengeteg testelem, melyekkel ember menetel,
e messze terjedt, ellepett,
s lent rekedtem eltemetve,
nem lelve teret, melyben
embertelen helyzetem feledhetem.
Lent engem rettentett,
termetes emberek termete,
melyben elme s test ereje rejlett
melyet bennem nem lelhettem.
Lelkem hevesen remegett,
benne terjedt egy gerjedelem
- fel! fel! - ez eszme emelt egekbe
egy embert negyven esztendeje.
Epe erjedt bennem egyre,
nem repkedek, s testem sem kerekedett:
megvetett, nedves Nemecsek lettem,
melyet veres ellenfelek erdeje fenyeget:
e helyzet ellen tennem kellett,
fel kellett emelnem fejemet.
Percek teltek, s lettem
eszemet vesztett veszedelmes egyed.
Feszengve egyre fenekedtem...
De e percben megrezzentett egy nesz:
gyermekem rettenetes tettre vetemedve
remegve eredt el mellettem sebesen.
- Ebellette - emeltem kezem, de helyette
- Ne reszkess! - engedtem le csendesen
S felemeltem fellegekbe,
legyen gyermekemnek embertermete.
(Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz)
