Ballag már a vén bölcsis
Minden korszak lezárul egyszer. Ebben az évben augusztus 31-én az Árnyas Bölcsőde gyerkőcei nem csak a nyarat búcsúztatták. Elköszöntek hőn szertetett bölcsődéjüktől, a gondozó néniktől, a dadusoktól és a kisebb csoport társaiktól is. Legközelebb az óvodában találkoznak.
A szülők érkezésekor a ballagók egy másik teremben gyülekeztek, ahol az izgalom legkisebb jele sem látszódott rajtuk. A szokásos módon teljesen lekötötte őket a játék, amivel nincs is semmi gond. A gondozó nénik arcáról már sokkal inkább leolvasható volt egyfajta izgatottság, öröm és szomorúság egyszerre. Mindeközben a családtagok már elfoglalták helyüket a csoportszobában és alig várták, hogy lássák a gyerekek kis ballagási műsorát.
Egyszercsak Andi néni lépett a terembe, aki köszöntötte a kedves szülőket, nagyszülőket, testvéreket és mindenkit, aki ezen szép és ünnepélyes napon megjelent. Beszédében kitért arra, mennyire fontos egy kisgyermek számára, hogy kellemes, nyugodt, szeretetteljes és biztonságos környezetben nőjön fel. Az bölcsődében dolgozók ezt szem előtt tartva foglalkoznak a kicsikkel nap, mint nap. Továbbá megköszönte, hogy életük kicsi kincsét erre az időszakra rájuk bízták és az óvodás évekre is sok – sok ilyen boldogságban eltöltött időt kívánt.
Ezután következtek a ballagók. Sorban érkeztek egymás után a gondozó nénik és a dadus nénike kíséretében. Műsorukban az elmúlt időszakban tanult kis versikéket mutatták be, melyhez kisebb mozdulatsorok is kapcsolódtak. A gyerkőcök nagyon ügyesek voltak. Arcukon látni lehetett azt a felhőtlen boldogságot, amelyet csak egy olyan gyermek arcán láthatunk, aki ennyire szeretetteljes közegben nő fel.
“Egy, kettő, három, négy
te kis cipő hová mégy
kip-kop kopogok,
óvodába indulok.”A műsort követően átadásra kerültek a tarisznyák, mellyel ténylegesen útjára engedtük az immáron óvodásokat. A kis batyuban ezúttal nem pogácsa lapult, hanem nyalóka és cukorka, a gyerekek kedvence. Ezt persze még elsőre nem tudták, így gyorsan, hatalmas kíváncsisággal csomagolták ki a kis piros csomagokat.
A családtagokra is szintén várt egy kis meglepetés. A másik csoport szobában megterített asztalok voltak telis tele finomságokkal. Amíg ezeket az ínycsiklandó süteményeket, gyümölcsöket fogyasztották, közben visszanézhették azokat a képeket, amelyek az elmúlt években a kicsikről készültek. A képmontázs alatt megható zene szólt, így a szobát elöntött egyfajta nosztalgikus hangulat.
Végül elérkezett annak is az ideje, hogy a szülők a gyerekekkel együtt megköszönjék a gondozó nénik és dadus nénik munkáját. Azt a sok törődést és szeretetet, amelyet a bölcsődés évek alatt a gyerekek kaptak. Ekkor már bátran szabadjára engedte mindenki a könnycseppeket is. Lezárult egy időszak mindenki életében, amelyre boldog fogunk visszaemlékezni még ötven év múlva is.
