ÁrnyasnetÁrnyas BölcsődeAktualitások → Búcsúuzsonna

Búcsúuzsonna

Kisebb lett a gyermeki zsibongás az Árnyas Bölcsőde csoportszobáiban, ezzel együtt a gondozó - és dajka nénik szívébe is aprócska csönd költözött. Egy piciny űr támadt szívükben, melyről nem szokás beszélni, hiszen azt igazán csak érezni lehet...


Nem is volt olyan rég, amikor a gondozó - és dajka nénik anya távollétében először fogták meg az aprócska kezeket, s kísérték a sokszor éppen csak totyogó lábakat a bölcsőde biztonságot adó falai között.
Ők voltak azok, akik óvó tekintetükkel segítették a nyiladozó értelem kibontakozását, az egyre tárulkozó világ ingreinek, információinak megismerését, befogadását.

A szülők távollétében ők csaltak mosolyt az arcokra vagy szárították fel a legördülő könnycseppek nyomait. S persze azok is ők voltak, akik megtanították a kicsiknek, mit szabad, mit nem, mit illik, mit nem. Folytathatnám még a sort, de szerintem mindenki tudja vagy sejti miről beszélek. Arról a szeretetről, odafigyelésről, mely a bölcsődések életét kíséri, s mely mindig szoros köteléket képez gyermek és gondozónénije között.

Ahogy a gyerekek napról napra egyre ügyesednek, fejlődnek az óvó tekintetek előtt, úgy válik egyre erősebbé ez a láthatatlan fonál közöttük. De e titkos kötelék nemcsak a kicsik irányába alakul ki, a szülők felé hasonlóképp, hiszen a legdrágább kincseket másra bízni..., e bizalomszál nélkül nem is működhet.

Most ezen szálak gondos szövögetése befejeződik, hiszen a kicsik megnőttek, s óvodába indulnak. Az utolsó napon bölcsődei életük búcsúztatásukkal ér véget. A búcsúzás mindig hordoz magában egyfajta szomorúságot, ám a gyerekek ezzel most még mit sem törődnek, hiszen őket a nagy, óvodás leszek érzése keríti hatalmába.


Ők roppant büszkék erre, s ráadásul a búcsúuzsonnán ott van mindenki, aki fontos számukra: anya, apa, tesó, nagyszülő..., játszani is lehet..., meg finomakat enni..., színes lufik is vannak mindenfelé..., szóval kell ennél vidámabb nap? Akkor miért is szomorkodjunk?

Természetesen a gyerekek üres kézzel nem indulhatnak óvodába, jelükkel ellátott vándortarisznyában aprócska ajándékok lapulnak, melyek felkutatása szintén örömteli perceket szerez tulajdonosának.

A szomorúság egyre kevésbé érzi itt otthon magát, hamarosan végleg el is költözik, annál is inkább, mert a gyerekek nagy része nem megy messzire, csak a szomszédos Árnyas Oviig, ami nemcsak hogy közel van, de számtalan előnyt nyújt gyermeknek, szülőnek egyaránt az óvodába lépés folyamatában.

A búcsúuzsonnára, de már jóval előtte is az óvó nénik átlátogatnak a bölcsődébe, hogy mire a bölcsisek átlépik az óvoda kapuját az új arcok ismerősként köszöntsék őket.


Most csöndesebbek a szobák a bölcsiben, de érkeznek az új apróságok, akiknek ismét meg kell fogni kezeiket, kísérni lépteiket..., szóval hamarosan újra zsibonganak majd az Árnyas Bölcsőde csoportszobái.
A szívekben támadt piciny űr beheged, s helyén nem marad más, csak a szép emlékek.

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím:
Legfrissebb cikkek