Évzáró és ballagás a Katicáknál
Kiscicák lepték el az Árnyas Óvoda udvarát szerda délután a Katicák évzáró ünnepségén...
"Fehér macska, tarka macska,
Fekete és cirmos macska,
Vörös szőrű, ezüst szőrű,
Mondd, ki lenne más?
Jól hangzik, nem vitás,
Ez a macska nyávogás!"
Jól hangzott, ez nem vitás, de ami a fülekbe eljutott, az nem nyávogás volt, hanem gitár -, zongora -, furulyaszó, versek és szebbnél - szebb énekek. A cicák ugyanis nem mások voltak, mint a Katica csoport lakói.
Műsorukban az árnyas fák kuckós zugában egy cicaiskola emelkedett, melynek életébe nyerhettünk bepillantást. Mese és valóság keveredett egymással, teret adva annak, hogy a cicák mindennapi tevékenykedésében a kis Katciák életéből villanjanak fel a képkockák.
A tanórák sorba követték egymást, melyeken felcsendültek a zenecsoport kedvenc cicás énekei, mondókáik, versikéik, az óvó nénik szavai, mozdulatai.
A cica gyerekek nehezen indultak reggel az iskolába, éppúgy, mint a valóságban, hiszen "de nehéz az iskola táska", ennek ellenére az itt eltöltött idő mégis sok kellemes pillanatot, vidámságot és tudást hozott életükbe.
Így van ez az óvodásoknál is. Amikor ide érkeztek, nehéz volt megválniuk az otthon ölelésétől, ám most, hogy iskolába kell menni, nehéz megválniuk az ovitól, az óvó - és dajka néniktől, a pajtásoktól.
"Három éves múltam éppen...
Eleinte sírtam, féltem.
(...)
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet."
De eljött a búcsú ideje, a tarisznyák a ballagók nyakába kerültek, s útnak indulnak, de nem a mesebeli cicaiskolába, hanem a való élet iskolájába.
A tarisznyákban magukkal vihetik az itt eltöltött évek legszebb és legfontosabb emlékeit, a tudást, a tapasztalást, a mosolyokat, az élményeket, mindent, ami szívükben megőrződött.
"Lehet szegény, aki gazdag, s lehet gazdag a szegény,
csak az fontos, milyen kincs ül bent, a szíved rejtekén."
