Gyümölcshozó ősz
Gedeon Ferke: Őszi vers
Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?
Szerintem sokan tudják a feltett kérdésre a választ, de az Árnyas kis bölcsisei biztosan...
Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.
Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szőlőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.
Annak, hogy a bölcsisek ilyen okosak, az egyik fő oka az, hogy a gyerekek szeretik a gyümölcsöket, a másik pedig az, hogy a héten ezek mélyreható tanulmányozásába kezdtek.
A gyümölcsök elsőként élethű, illatozó valóságukban jelentek meg a vizsgáló asztalon. A nagy gömbölyű piros volt, a tojás formájú kék, a harmadik sárga, az apró szeműek zöldek... sorolhatnám még, de az idő telik, s a gyümölcsök magjai sorra kikívánkoztak a helyükről. No, nem csak a kíváncsiság hajtotta őket kifelé. Az a helyzet ugyanis, hogy a gyümölcssalátában a magoknak nincsen helyük, mert azok kemények. A bölcsisek fogai meg aprócskák. Így aztán az apró kezek komoly erőfeszítéseket téve kibányászták a magokat a gyümölcsök ölelő húsából, melynek eredményeként a gyümölcslakókat is jól szemügyre lehetett venni.
Ám egy bölcsődés gyermek nem elégszik meg a puszta látvány élvezetével! Az ízek! No, igen, az izek élvezete, a kóstolás semmiképp nem maradhatott el. Voltak, akik már jó korán elkezdték ezt a tevékenységet, voltak, akik kivárták, míg elkészül a finom saláta. (Lehet, hogy ők voltak kevesebben.)
Kipróbálták azt is, hogy milyen egy gyümölcs, ha melegíteni kezdjük, majd megfő. Ezt nevezzük lekvárnak, ám ennek elkészítésében azért az oroszlánosabb rész a gondozó nénikre maradt. Ez azonban ennyi idős korban még teljesen természetes.
A valóság megtapasztalása gyakran felébreszti a kreativitást, s a művészi kifejezés vágya testet ölt. Így történt ez a bölcsiben is. Hatalmasra nőtt szilvák, körték, almák kezdtek varázslatos színkavalkádban fürdeni, ...aztán a terítő,...később a gyerekek maguk is. Ez ám az élmény!
Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.
Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.
Még mielőtt újra kizöldülnek a levelek, eltelik egy kis idő. Azonban addig se búslakodjunk, élvezzük az ősz nyújtotta örömöket! Mert tartogat kincseket bőven! Vidám közös felfedezést mindenkinek!
