Lángolj kisze, vidd a telet!
"Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító."
A kis virágok, a hóvirág, az ibolya, a nárcisz sorra dugják ki fejüket a föld alól, s kíváncsian kémlelik a tavasz érkezését. A hőmérséklet emelkedése a rügyek fakadását idézte elő, s remélhetőleg hamarosan kivirul a természet minden kis szeglete.
A tavasz megállíthatatlanul ébredezik a szívekben is. Néha még kissé álmosan, néha pedig ragyogó vidámsággal szórja szét zenéjét. De hogy ereje egyre erősödjön, az Árnyas lakói egy régi, kedvelt népszokással, kiszézéssel igyekeztek még messzebbre űzni a telet, s villőzéssel becsalogatni a tavaszt. A farsang is elég sikeresnek bizonyult, de egy kis ráerősítés soha sem árthat.
A téltemető népszokás, a kiszézés nem más, mint a kiszebáb elégetése.
A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek.
A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
Elégetésével e kellemetlen dolgokat igyekeztek távolra űzni maguktól az emberek.
A villőzés fő kelléke a különböző nagyságú villőág, mely a tavasz hírnöke. Ezeket felszalagozták, s körbe járták vele a falut.
"Ahol a két szokás, a kisze kivitele és a villő behozatala összekötődött, önként adódik a feltételezés, hogy a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezik." Nálunk mindenesetre így történt.
A gyerekek hangszerekkel, csörgőkkel, dobokkal, kereplőkkel, saját készítésű hangkeltő eszközökkel jól felszerelkezve vonultak a helyszínre, s miközben lelkesen rázták és ütögették azokat, torkuk szakadtából kiabálták:
"Jöjjön a tavasz, menjen a tél!"
Kisze, kisze, szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!
Hamarosan lángra kapott a bábú, s magasba szálló füstje magával ragadta a telet.
"Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik, kék az ég,
meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik."
Most már jöhet a tavasz, de ne szomorkodj tél, decemberben újra várunk, csak akkor egy kicsit több havat hozzál, hogy a gyerekek jobban kiélvezhessék fehér hótakaródat, melyből az idén nem sok jutott.
Viszontlátásra tél!
Hurrá, jön a tavasz!
