ÁrnyasnetÁrnyas BölcsődeAktualitások → Mihály - napi vásár

Mihály - napi vásár

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer Szent Mihálynak napján, hogy vásárt rendeztek az Árnyas háza táján. Ez az egyszer nem is olyan rég volt, szeptember havának 29. napján. Ám ez a vásár nem egyszer esett meg, immáron sokadik alkalommal, talán már a számát sem tudom, hogy hányadszor. De hogy többször, az bizonyos, mert ez a vásár már igencsak kedvelt hagyománnyá vált az Árnyas udvarán...


A vásár napján évről évre megtelnek az asztalok szebbnél szebb portékákkal, évről évre szorgos kezű anyukák sütik a finomabbnál finomabb süteményeket, évről évre serceg a zsír a lángosok alatt, s évről évre szórja a kosár körhinta szerte szét a gyermeki kacajokat.

Van azonban, ami mindig változik: mi emberek.

Például pár évvel ezelőtt más gyerekek készítették a portékákat, más emberek népesítették be a vásárteret, más gondolatok, más energiák hozták lendületbe a zsibongó tömeget, más szemüvegen át néztük a világot.

Ám bármennyire is változik körülöttünk minden, a hagyomány az mindig magában hordozza az állandóságot...

Évről évre a vásár előtti hetekben nagy a nyüzsgés a csoportszobákban. Mindenki tervez, készülődik, s a fejben megfogalmazott gondolatok kezdenek alakot ölteni, legyen szó bábukról, dobozokról, lekvárokról, poharakról, kosarakról, játékokról, dísztárgyakról, vagy éppen ínycsiklandó finomságokról. Járnak a szorgos kezek, szaporodnak a portékák.


Ebbe a nyüzsgésbe érkezik meg a kosár körhinta, aki azonban néhány napig csak szemlélője az eseményeknek. Csöndesen ácsorog az udvaron, figyel, megpróbál bekukucskálni az ablaküvegeken, hogy elcsíphessen magának egy - egy mosolyt. Ám egyelőre ennyi az ő osztályrésze.

Aztán eljön a nagy nap, a vásár napja, mely közhírré tétetett, s kihirdettetett. A benti nyüzsgés kiterebélyesedik, s megállíthatatlan áradattal foglalja el helyét az óvoda udvarán is. A kosár körhinta szíve egyre hevesebben ver. Hosszú nyakát egyre csak nyújtóztatja, hogy láthassa, mi történik odaát.

Látta, ahogy elsőként a táncos lábú asszonyság kiül a kapu elé, hogy fogadja az érkező vendégeket. Nemsokára csatlakozott hozzá gazduram kutyástul és bárányostul, s óriási bajusza alól odamondott szemlélődő szomszédjának valami jó napot félét.

Aztán látta, ahogy az asztalokon egyre több portéka illegeti magát, némelyik oda is köszön neki. A körhinta arca ilyenkor felderül, hiszen amikor ebben a forgatagban a díszes vásárfiák mind azon igyekeznek, hogy elkeljenek, hogy új gazdára leljenek, jól esik ez a figyelmesség.

A nyüzsgés egyre nagyobb lett, de hol vannak a gyerekek? - kereste a körhinta a gyerekeket izgatottan. Ott vannak! Énekelnek! Táncolnak! De ügyesek!

Aztán a tömeg hirtelen megindult, a kiszemelt portékák gyorsan új kezekbe kerültek, aztán ..., aztán... Végre! Itt vannak!


A körhinta heves pörgésbe kezdett, dolgozott, ahogy csak bírt, s üres kosarai ismét megteltek gyermeki kacajokkal. A mosolyok lágy takaróként ölelték körbe megfáradt testét. Igen, ezért érdemes volt!

Ahogy a nap kezdett nyugovóra térni, ahogy egyre apadt az asztalokon a portékák száma, úgy lassult le a kosár körhinta pörgése, míg végül teljesen leállt. Eljött a búcsú ideje. A kosár körhinta mélyen emlékeibe raktározta a gyerekek mosolyát, aztán pördült még egyet, s gondolatban mindet átölelte.
Viszontlátásra!

Fotóalbum


Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: