ÁrnyasnetÁrnyas BölcsődeAktualitások → Mikulás a bölcsődében

Mikulás a bölcsődében

Aprócska manócskák üldögéltek az asztalkák körül, amikor beléptem a csoportszobába. Jön a Mikulás! - újságolták lelkesen ( persze csak azok, akiknek már megvolt az ilyen irányú szókincse ), de az izgatottság az esetleges nyelvi akadályok ellenére is mindenkire ráragadt...


Éppen még mielőtt haraphatóvá vált volna a levegő az izgalom sűrűjétől, kopogás hallatszott az ablakon.
"Itt kopog, ott kopog,
Megérkezett Télapóka, hopp!"

Piros volt a kabátja, fehér a szakálla, s arca kedves mosollyal válaszolt a gyerekek kíváncsi közeledésére.
A legkisebbeknek valószínű, ez volt az első közeli kapcsolata a Mikulással, s éppen ezért ők voltak azok, akik inkább a gondozó - és dajka nénik óvó öleléséből kémlelték a történéseket. Könyvekből, mesékből már hallhattak a piros ruhás apóról, de így szemtől szemben állni vele..., azért mégsem olyan egyszerű dolog.

Velük ellentétben a nagyobbak már könnyedebben vannak ezzel a kérdéssel, az ismeretség teljes biztonságával invitálták be a Télapót. Ők már tudják, hogy puttonyában általában ajándék lapul. Azért mondom, hogy általában, mert időként előfordul, hogy itt - ott virgácsot hagy édesség helyett, de ez nem itt szokott megtörténni. Az Árnyas Bölcsibe ügyes, okos és jó gyerekek járnak, persze néha huncutok, de ez virgács ügyileg figyelmen kívül hagyható, mivel a huncutság a gyerekség természetes velejárója.

Ezen tudás birtokában érthető, hogy a Mikulás aranyló faágak ( egyszerűbb nevén virgács ) helyett szaloncukrot és mandarint ajándékozott a kicsiknek. A Télapó nagy örömére ő sem távozott üres kézzel. Egy szép, piros csizmát kapott a gyerekektől, melyet a minap legalább olyan lelkesen festettek neki, mint ahogy ma várták őt.

Aztán néhány örömteli perc után a Mikulás amilyen titokzatosan érkezett, olyan titokzatosan tova is tűnt, maga után hagyva azt a boldogságot, amit megjelenésével és ajándékával okozott.


A szaloncukor és a mandarin gyorsan tesztelés alá kerültek. Talán Ti is tapasztaltátok már, hogy a Mikulás csemegéinek íze ha hasonlít is azokhoz az ízekhez, melyek a boltokban kaphatók, valami miatt mégis különlegesebbnek tűnik. Ez a valami az, amit nehéz nevén nevezni, érezni viszont annál könnyebb. Ez az, amit a Mikulás titokzatos lénye rejt bele ajándékaiba. Kívánom, hogy sokáig őrizzétek meg ezt az érzést szívetekben!

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím:
Legfrissebb cikkek