2016 kezdetén

Nemrég még a "boldog új évi jókívánságok" közepette búcsúztattuk az óévet, s szinte észrevétlenül érkeztünk meg 2016 hatodik napjához.
Elmúlt karácsony ünnepe. Néhol még a feldíszített karácsonyfák és az ajándékok idézik vissza az ünnep hangulatát. Az oviban a gyerekek élménybeszámolói fel-felelevenednek, majd lassanként elcsendesülve új élmények veszik át helyüket, de előtte...

Január 06. vízkereszt ünnepe, a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja, s e naptól veszi kezdetét a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ám mielőtt hangos vidámkodásba kezdenénk, adjuk meg utolsó tiszteletünket az óévnek, s vegyünk búcsút csöndesen tőle. Elmúlt, de nyomát őrzi jelenünk, s az akkor megtett minden rezdülésünk hatását érezhetjük majd jövőnkben.
Nem tudjuk, mi vár ránk, de az alapjait már leraktuk.

A gyerekek az év első óvodai napján a karácsonyi angyalkák ajándékainak örülhettek. Izgatottan bontogatták ki a dobozokat, s megkezdődött, vagyis inkább folytatódott az egymással, társakkal, barátokkal való vidám játék.

Az ünnepi pihenő utáni újbóli viszontlátás öröme és az oviba érkező karácsonyi ajándékok újdonsült varázsa önfeledt játékra csábították a gyerekeket. Az újév meghozta az első hótakarót is, s az ovi udvarának fehér paplanját hangos kacajjal vették birtokba az apróságok.

A játszás öröme reméljük, hogy az egész év során megmarad, ám most a karácsonynak, a karácsony hangulatának búcsút kell inteni, hiszen elérkezett vízkereszt napja.

E dátumhoz számos szokás kapcsolódik: a karácsonyi 12 napos ünnepkör vízkereszt napjával zárul, ezen a napon szokás leszedni a szeretet ünnepének szimbólumát: a karácsonyfát.
A katolikusok e napon emlékeznek meg a napkeleti bölcsekről, illetve ez Krisztus megkeresztelésének és a kánai menyegző első csodatételének a napja is.

Az ünnep először a III. században tűnt fel a keleti egyházban, mint Krisztus születése napja. Később Nyugaton a háromkirályok - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. Az utóbbi gondolatot később a római egyház is átvette.

Ezen a napon Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, melyből a hívek haza is vihetnek.
A régi népszokások szerint vízkeresztkor szenteltvízzel itatták meg a háztáji állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, az emberek pedig magukra locsolták betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is megöntözték vele, hogy áldás legyen a házon.

Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy az ajtófélfákra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így:
G + M + B.

Vízkereszt napján szokás jósolni is; azt tartják, ha január 6-án esik, akkor hosszú lesz a tél, ha hideg van, akkor viszont gyorsan megérkezik a tavasz. Úgy érzem, igazán elkel most a téli kabát és a csizma. Akkor reménykedhetünk?!

Miután a gyerekek meghallgatták az e naphoz kapcsolódó szokásokat, maguk is elköszöntek karácsonyfájuktól, szépen leszedegették a díszeket, gondosan elcsomagolták azokat, mert kevesebb, mint egy esztendő múlva ismét szükség lesz rájuk.

Búcsúzunk tőled karácsony, búcsúzunk tőled 2015. Köszönünk mindent, amit adtatok, de most már előre kell nézzünk, tovább kell haladnunk utunkon.

Vegye hát kezdetét a farsang, mulassunk, kacagjunk, vigyünk minél több színt a téli táj egyhangúságába, s melegítsük fel lelkünket, hogy a hideg napokon is tavaszt érezhessünk!