A kék bolygó
Földünk kora kb. 4,5 milliárd évre tehető, viccesen mondhatnám, hogy plusz - mínusz 1 - 2 év, de ekkora időintervallumban néhány millió év is szinte jelentéktelen. Pedig mennyi minden tud ennyi idő alatt történni, főleg ha az emberi élet léptékével számolunk! Pár év, pár hónap, pár óra, de akár pár perc is sorsfordító eseményeket tud produkálni.
A földtörténet alatt bolygónk képe rengeteget változott, kontinensek jöttek, mentek, vándoroltak, szigetek emelkedtek, süllyedtek, jeges lett vagy épp sivatagos, az élet kialakult, növények, állatok születtek majd kihaltak, újak fejlődtek...és így tovább... Ez mind sok millió, milliárd év eredménye.
Az ember ittléte a Földön igen elenyésző a bolygó korához viszonyítva. Sajnos nekünk ez a kis idő elég volt arra, hogy ennek a szép kék bolygónak a tündöklését egyre fakóbb színné változtassuk.
A kicsi gyerekek még nem nagyon képesek felfogni a múlt - jelen - jövő fogalmát, számukra leginkább csak a most létezik, a nagy távlatok megértése nekik még lényegtelen. Azonban a Földön élt ősállatok, dinoszauruszok igencsak megmozgatják fantáziájukat, képzeletüket, ezért visszamenni a múltba igencsak izgalmas utazásnak ígérkezik. Nyilván azt nem érzik, hogy ezek az óriás termetűek mennyire régen éltek, de hogy nem mostanság, az biztos, hisz a nagyi sem látott ilyet.
Az időutazás nagyon messzire történt, egészen a kezdetekig, ugyanis ezúttal most ők alkották meg Földünket. Friss, üde zöldek, kékek jellemezték a bolygót, melyet szép lassan ( mondjuk kicsit gyorsabban, mint annak idején történt ) benépesítették állatokkal. Azonban az akkori élőlények békés létét vulkánok fortyogása, eljegesedés vagy épp lepottyanó meteorok időnként megzavarták, melynek következtében a nagy dinoszauruszok kipusztultak. Rég történt, de játékok, képek, csontok formájában emlékük a mai napig izgalomba tartja a gyerekeket.
Aztán megjelent az ember, és olyan dolgokat tett, mint az a huncut kiránduló, aki ellátogatott az Árnyas erdejébe. Mindenféle szemetet eldobált, nemcsak olyan maradványokat, melyeket út közben elfogyasztott, hanem otthonról is sikerült elhoznia a felesleges lomokat. Szerencsére az erdő állatai - a gyerekek segítségével - elmagyarázták és megtanították neki, hogy mennyit árt a Föld élőlényeinek az ilyen magatartással. Örömünkre meg is értette, és megfogadta, hogy többet nem tesz ilyet, de vajon minden ember hallja a természet, a növények és állatok kérlelő hangját?
S milyen bolygót szeretnénk? Az emberek nagy része például olyat, ahol a madarak vígan énekelnek a tiszta erdőkben, réteken, a halak boldogan fickándoznak a tiszta tavakban, tengerekben, folyókban, s minden élőlény friss levegőt szívna, vegyszermentes, egészséges ételeket enne.
Ha egyre több ember így tenne, ha csak mindenki egy kicsit jobban vigyázna környezetére, talán több ember lenne olyan boldog és vidám, mint a gyerekek az Árnyas Óvodában!
