A költészet napja
Ma, április 11 - én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját, melyről az Árnyas óvodások is megemlékeztek.
A magyar irodalom számtalan remek költőt és verset adott a világnak, akik sokszor - mint a legtöbb igazán nagy művész - csak haláluk után kapták meg a méltó elismerést.
Életük gyakran nehéz. Az igazság állandó keresése és a meg nem értettség kíséri útjukat, de a belső tűz, az alkotás vágya is folyamatosan égeti testüket. Ám ezeknek köszönhető az a sok remekmű, melyek megszületnek, s az emberek lelki táplálékául szolgálnak.
Az Árnyas óvó nénik költőink előtt tisztelegve mondták, majd énekelték el József Attila Altató című versét a gyereknek, megragadva minden alkalmat arra, hogy a magyar költészet legszebb sorai belopódzhassanak az apróságok fülébe.
Ez a vers az egyike azoknak, melynek sorait szinte mindenki ismeri, s reméljük, hogy ezek felelevenítésével szép emlékek idéződnek fel sokak gondolatában.
József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s míg szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a labda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
