ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Álcázás a Madároviban

Álcázás a Madároviban

Természetesen nem a Madárovi lett álcázva, Barna bácsit is könnyen felismertük, a gyerekek is túl vannak már a farsangon, ám azok az állatok, melyekről most szó esett, mesterei az álcázás művészetének.


Februárban, farsang idején mi emberek álarcokat öltünk, így másnak nézünk ki, mint amilyenek valójában vagyunk.
Azt nem mondhatjuk, hogy az állatok is farsangolnak, azonban álcázásból ennek ellenére verhetetlenek.

Vannak olyanok, akik esetenként sokkal nagyobbnak és ijesztőbbnek mutatják magukat, mint egyébként a mindennapok szürkeségében. Ez az ő védelmi fegyverük a betolakodók és támadók ellen. A mérges pulyka veszély esetén harci díszbe öltözik, "feltollasítja" magát, feje vörösre színeződik, úgyhogy ha valaki ilyet lát, jobban teszi, ha odébb áll, főleg ha kiderül, hogy nem is pulyka volt, hanem egy haragos ember.
A pávaszemes lepke is hasonlóképpen nagyítja magát vészhelyzetben, szárnyait kitárja, hogy festett szemeire azt higgye az ellenség, hogy valami nagy állattal áll szemben.

Az álcázás bajnoka az álcsüngőlepke, aki mérgező csüngőlepkének öltözött. Vagyis ő nem csüngőlepke, csak úgy néz ki, mint a csüngőlepke. Akkor mégis ki ő? Arra lennék kíváncsi, hogy hogy nézne ki, ha levenné álruháját?

Sok állat környezetének a színét ölti magára, hogy minél nehezebb legyen őket észrevenni, ezt hívjuk rejtőzködő színnek. Ezzel a lehetőséggel azok élnek, akik jámborak, és más fegyverzetük nincs a támadókkal szemben. Ilyen például a vadkacsa, a fülesbagoly és a levelibéka. Ők állandóan tereptarka ruhát viselnek, persze mindegyik a saját terepéét.


Akadnak olyanok is, akik pillanatok alatt átváltoznak, ha a szükség úgy diktálja. Például Barna bácsi sáskája, melyet két ugrás között kapott lencsevégre. Képzeljétek, máshogy nézett ki az ugrás elején, mint a végén, attól függően, honnan ugrott hová.

Némelyeknél csak a kicsinyeknek szükséges az álca, mivel ők vannak veszélynek kitéve, a szülők már nem. Ilyenek a sirályok, ahol a felnőttek már gyorsan repülnek, s sokszor vízzel vannak körülvéve, így nehéz hozzájuk férni.

A vaddisznók kicsinyeinek színe is különbözik szüleikétől, ez is érthető, hiszen egy bébi malac még roppant hívogató, de ki merne egy felnőtt vaddisznóval szembeszállni?

A jégmadár, függetlenül szép élénk színétől, nehezen vehető észre, máshogy fest madártávlatból, és máshogy békaperspektívából nézve, attól függően, ki honnét próbálná szemügyre venni. De hát nem lehet, mert nem látszik.

Vannak, akik direkt élénk színekben pompáznak, könnyen észrevehetőek, de lehetnek is vagányak, mivel kabátjukon mérget hordanak. Szóval bármennyire vonzó egy szalamandra, megkóstolására senki nem áhítozik.


Különös és varázslatos ez az élővilág. Mindenfajta álarc nélkül mondom, hogy lenyűgöző világ tárul szemünk elé, ha bekukucskálunk az állatok titkos életébe. Persze, csak ha észrevesszük őket.

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: