Alkotó természet - alkotó ember
Hú! Nem is tudom, hol kezdjem beszámolómat, annyi mindennel foglalkoztak az Árnyas óvodások az elmúlt időszakban...Talán legjobb lesz, ha az alapoknál kezdjük...Tégla, malter, tégla, malter, tégla, malter...
...Tégla, malter...
Így épültek sorra a házak, épületek, hogy lakóhelyünk elnyerje mai arculatát. Persze mindezt gondos tervezés, alaprajz készítés, mérnöki munka előzte meg.
Régészeti leletek tanúsága szerint Veresegyházon i.e. 4000 és 2500 körül is éltek már emberek, bár az első írásos emlék 1375-ből származik.
A természet erői és az ember igen gyorsan befolyásolni tudja egy táj arculatát, ezért az évezredek során a város arca biztos rengetegszer változott. Azonban örömünkre, amit ma látunk, ami ránk maradt, az igen kellemes lakóhelyet biztosít az itt élők számára.
Vannak gyönyörű tavak, erdők, dombok, melyek igazán hangulatos és változatos életteret nyújtanak a lakosoknak. Az emberi kezek munkája nyomán létrejött városka kertes házaival, épületeivel dinamikus fejlődése ellenére is kellemesen élhető településnek mondható.
Az Árnyas óvodásai mérnöki pontossággal láttak hozzá heti foglalatosságukhoz, Veresegyház formai tanulmányozásához. Megbeszélték hol, milyen települések közelében helyezkedik el a város, hol van az óvoda, hogyan lehet oda eljutni, hogyan néz ki az épület, a csoportszoba...
Megvizsgálták a város természeti adottságait, a természet alkotta gyönyörű formákat, majd gondos és alapos munkával megtöltötték ember által alkotott építményekkel, utakkal, épületekkel, közlekedési eszközökkel.
Alkotó természet kontra alkotó ember. Teljesen más szempontok vezérelték és vezérlik a mai napig a "művészeket". Az egyik munkásságát a formák burjánzása, ívek, hullámok kavalkádja jellemzi, a másiknál a mértani szabályosság, az egyenesek és szögek a fő elemek. A művészetek történetében is ez a kettősség váltja egymást, hol az egyik, hol a másik kerül a középpontba. Érdekes, hogy nagyon jól érezzük magunkat a természetben, a rét, az erdő, a hegyek szabálytalan formái között. Azonban nem tudnánk sokáig olyan házban élni, melynek nincsenek egyenes vonalai, falai, szögei.
A kettő egyensúlya adja meg harmóniánkat.
Azonban minden tárgyat, bárki legyen is az alkotó, le lehet egyszerűsíteni, vissza lehet vezetni mértani formákra, így mi sem volt természetesebb annál, minthogy ezeket a mértani formákat elemezgették különféle módszerekkel, szorgosan a gyerekek. Ezek ismeretében aztán könnyen alkothatnak, készíthetnek, építhetnek az ovisok mindenfélét, legyen az természeti tó halakkal, ember készítette közlekedési eszköz, vagy épp az Árnyas Óvoda épülete, ahova leginkább formás autókkal érkeznek reggelente a gyerekek. Azonban nemcsak az ovihoz közlekednek, hanem azon túl is...messzire... busszal, vonattal, hajóval, repülővel...a képzelet szárnyán...
Hogy az Árnyas Óvoda és Bölcsőde helyén a réges - régmúlt időkben mi lehetett, azt nem tudom, de egy évtizeddel ezelőtt még a buja természet uralta a tájat, az biztos. Ma pedig épületek állnak itt egyenes falakkal, tele sok kíváncsi gyermekkel.
S a kíváncsi gyermekek, ha jól irányítják őket, alkotó emberré válnak. Olyanná, aki tervez, alapoz, épít...a természet lágyan hullámzó vonalai között...mértani formákból...a harmóniáért.
