Anyák napja a Süniknél
"Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam."
Egy különös ablakon kukucskálhattunk be a Sünik Anyák napi műsorán, ahol egy titkos, mesés és szeretetteljes világba kaptunk bepillantást...
Mi a legfontosabb egy kicsi gyerek számára? Az otthon melege és édesanyja szeretete. Ha e kettő megvalósul életükben, akkor biztos boldog gyermekkor emlékét őrizgethetik majd szívükben. Egy ilyen boldog világba engedtek bekukucskálni bennünket a kicsi Sünik Anyák napi ünnepségükön.
Elénk tárult a mindenki számára oly fontos otthon kellékeivel együtt: a ház, az ablak, a bútorok, a könyvek, virágok, játékok, azonban mindez gyermeki szemüvegen át, képzeletük által a környezetükről alkotott belső, mélységes és mesés gondolataik kivetüléseként.
"Az én szobám egy valódi mesepalota,
királyok és királylányok járnak be oda.
Ha a polcról leveszem a mesekönyvemet,
néhány perc és én is herceg, vagy király leszek."
A varázslatos mesebirodalomban a gyermekeket rengeteg tárgy és játék veszi körül, melyek számtalan kalandra csábítják az apróságokat, azonban ezúttal minden tárgy és minden gondolat az édesanyjukra irányította figyelmüket. Játszani jó, nagyon jó, de leginkább akkor, ha tudjuk, hogy biztos támaszunk, édesanyánk "ott áll mögöttünk". Jó és megnyugtató érzés az, hogy rá mindig számíthatunk. Ő az, aki minden igyekezetével azon van, hogy megteremtse azt a hátteret, mely biztosíthatja, hogy gyermeke élete, otthona kellemes legyen, játszadozása a lehető legboldogabb, legvidámabb és legharmonikusabb közegben folyhasson.
Azonban most, Anyák napja alkalmából, hálából és köszönetből e boldog gyermeki világ minden kellékével visszatükrözte azt a sok szeretet, amely őket megalkotta, létüket biztosítja.
"Itt egy doboz új színes, mit is kezdjek vele,
Tarka, vidám ceruzák, ahány annyiféle.
Fehér papírt ide gyorsan, virágot rajzolok mostan.
Nefelejcset, tulipánt, rezedából hármat,
Pirossal egy szép szívet az édesanyámnak."
Az édesanyák fáradhatatlanul dolgoznak gyermekeik boldogságáért, s ha néha néha el is fáradnak, a legdrágább kincsük mosolya, öröme, ölelése ismét új energiákkal töltik fel őket.
"Az én anyukám mindent tud:
süt mákos és diós batyut,
kocsit vezet, szőnyeget sző –
talpraesett, szép okos nő!
Mosolyog, akármit csinál,
sok jó játékot kitalál,
varr nekem olyan szép ruhát,
hogy ámul az egész család,
Ha sírok és megsimogat,
szeretete jókedvet ad.
Nem is érdemlem meg talán
hogy tündér az édesanyám!"
A tündér anyukáknak a gyermekeik is tündérek, ezt lehetett is látni az ünnepi műsorban, mert olyan ügyesen, fegyelmezetten verseltek, énekeltek, rajzoltak, hogy öröm volt nézni. De nemcsak magyarul, hanem angolul is köszöntötték az anyukákat, nagymamákat.
Titkos ajándékkal is készültek, hogy e szép napnak emléke örökre megőrződjön.
Az ajándékok átadásával a gyermeki világ bezárta ablakát, hogy belül nyugodtan folytathassák titkokkal teli, mesés kalandozásukat az ablakukon beszűrődő környezetük számtalan kelléke között. Azonban a belső gyermeki és a külső való világ között a biztos kapocs, a támasz most is ott áll mögöttük, Ő, az édesanya.
"... a tündér megérkezett, csókot lehelt rám.
Felébredtem! Az ágyam fölött ott állt anyukám!"
