Brumm, brumm, még itt a tél
Nem tudom, hogy szólt - e a hírek arról, hogy medve brummogás zavarta meg Veresegyház békés nyugalmát. No, ez a hír nem is lett volna meglepő, hiszen itt a Medvefarm, ahol sok mackó éli mindennapjait, s brummoghatnak kedvükre. Ezúttal azonban e hangok az Árnyas utca felől terjedtek...
Még mielőtt mindenki megijedne és medvevadászatra indulna, megnyugtatásként közlöm, hogy medvék csakugyan voltak, brummogás is hallatszott, de mindez az Árnyas Óvodában történt, ahol a gyerekek és kis kedvenceik játszottak nagyokat február 02. és a közelgő farsang tiszteletére.
A megfigyelések szerint február elejétől kezdve egyre több barnamedve nyommal lehet találkozni ( legalábbis ott, ahol él medve ), ami feltehetőleg azt jelzi, hogy a mackók felébredtek téli álmukból, mert valószínű közeleg a tavasz. De lehet, hogy csak szétnéztek és visszabújtak barlangjukba még egyet szundítani? No, e nyomok felfedezése mindenesetre jól jött ama népi megfigyeléshez, mely az időjárás alakulását hívatott megjósolni.
Sokak szerint Jókai Mór fantáziájában született meg az időjós medve máig élő alakja. Az új földesúr című regényében így ír erről:
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása;
"Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; (...)
Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van."
Hogy mi volt előbb Jókai időjós medvéje vagy a népi megfigyelés, azt nem tudom. Egy biztos, hogy Magyarországon csak az állatkerti ( Veresegyházon a medvefarmi ) medvék árnyékára szorítkozhatunk.
Ezek alapján február 02 - án délelőtt a bizodalom megvolt, hogy hamarosan jő a tavasz, mert árnyéknak nyomát sem lehetett felfedezni. De délutánra! Olyan szépen ragyogott a Nap, hogy ez alapján igen hosszú télre számíthatunk!
Hogy tél van - e, tavasz, nyár vagy ősz, szerintem az Árnyas óvodásoknak teljesen mindegy. Nekik az a legfontosabb, hogy jól érezzék magukat, sokat nevessenek, játszanak, vidámkodjanak. Brummogtak is lelkesen, mert tudják, hogy a tavasz úgyis eljő, hiszen ez a természet rendje.
Addig pedig mókáznak nagyokat, készülődnek a farsangra, mert az már tényleg az ajtajukon kopogtat!
S ha valaki medvének fog beöltözni, azért ne lepődjön meg, ha az árnyékát próbálom majd megkeresni és lefotózni, biztos, ami biztos...
Brumm, brummm....
