Farsangi mulatság
"Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne."
Gyakran álmodozunk, főleg gyermekkorban, hogy milyen is lenne bátor oroszlánnak lenni, vagy kedves királylánynak, esetleg apró, pici, kék törpének ... stb.
Ez persze gondolatban sikerül is, ám a valóságban...? Hát, valljuk be, ez nem könnyű feladat. Ám a karneválok idején gyakran megtörténik a csoda, s ott találhatjuk magunkat vágyaink mesés birodalmában, pont úgy, mint a gyerekek az Árnyas Óvoda farsangi mulatságán.
"Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.
"Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg."
(... )
/ Nyulász Péter: Farsang /
Sokféle álom valósult meg az Árnyas karneválon. Életre keltek hősök, állatok, hercegnők, valóságosak és mesebeliek, barátságosak és ijesztőek, bátrak és félénkek.
Egyben azonban mind azonosak voltak: viselőik boldogan váltak eggyé velük. Ez nem csoda, hiszen ez az az alkalom, amikor kibújhatunk bőrünkből, az élet mindennapos jelmezéből, nyugodt lelkiismerettel ölthetünk álarcot, és valóra válhat az, ami csak álmainkban, képzeletünkben valósulhat meg.
Már korán reggel kezdetét vette a mulatság. Elsőként a jelmezek kerültek bemutatásra a világszínpadot még nem jelentő deszkákon ( asztalokon ), ám aki arra vágyott, nyugodtan képzelhette magát egy divatbemutató kifutójára. Végül is valahol el kell kezdeni!
A fényképezőgép felé megtett pózok után megkezdődött a szűnni nem akaró móka, kacagás.
Persze ez a vidámkodás már jó pár napja tart, hiszen a gyerekek az óvó nénikkel szorgalmasan edzettek erre az alkalomra, amikor is a hangulat a tetőfokára hágott, s hol az egyik, hol a másik szobából hallatszott nagyobb kacaj. Kezdetét vette ugyanis a játékos vetélkedő, melyben viccesebbnél viccesebb feladatok várták a gyerekeket.
Volt székfoglaló, málnaszörp ivó, vaníliás karika, pattogatott kukorica evő és lekvár nyalogató verseny, persze a kezek segítsége nélkül. Táncoltak talpalatnyi helyen vagy épp lufit ütögetve, táncolt minden, mindenki.
"Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő."
Még a folyosókon sem lehetett nyugodtan közlekedni, mert ott a fánkillatok keringőztek hatalmas léptekkel haladva az orrocskák irányába.
Mit volt mit tenni, néhány fánknak mennie kellett, bele egyenesen a pocakokba.
"Heje-huja vigalom!
Habos fánk a jutalom
Mákos patkó, babkávé,
ez aztán a parádé."
A fánkok elfogyasztásával felszabadult annyi hely, hogy a gyerekek feljuthattak az emeleti színházterembe, ahol a Három kismalac meséje várt rájuk.
Természetesen a farkas és a kismalacok eredetiek voltak, pont úgy viselkedtek, ahogy azt a mesében elvárhatjuk tőlük: a jó győzedelmeskedett, a rossz pórul járt.
A farsang utolsó órájában a vidámság szintmérője a maximumra emelkedett, úgyhogy bízhatunk benne, hogy ettől a tél megijedt, s hamarosan átadja helyét a tavasznak.
S hogy ki miért farsangolt? Azért, hogy a valami mássá lenni vágya egy kis időre teljesüljön? A szórakozás miatt vagy a tél elűzése volt a cél? Szerintem mindegy is. A fő, hogy jól éreztük magunkat..., s a tavasznak pedig úgyis jönnie kell! Ez az élet rendje.
