Földünk védelmében
Az ember okozta természeti szennyezések és a Föld látványos pusztulása miatt talán egyre több figyelem fordul a környezetvédelem felé, ez azonban még mindig meglehetősen kevés ahhoz, hogy gyermekeink, unokáink létét ne nehezítsük meg a bolygó pusztulását okozó komoly problémák megoldásával...Pedig mindenki azt szeretné. ha a legdrágább kincseink egy szép, boldog, tiszta világban élhetnének. Vagy nem?
A gyerekek ösztönösen szeretik a szépet. Képzeletükben, festményeiken, alkotásaikban tisztának, békésnek jelenítik meg környezetüket, az erdőket, mezőket, vizeket, a Földünket: például szépen virítanak a tarka virágok, a tiszta kék óceánban békésen úszkálnak a halak, lebegnek a medúzák, a ház körül boldogan élnek az állatok.
Ha az ovisoknak lehetne egy égi kívánságuk, sokan kérnék azt csillagpostán, hogy békében és szeretetben éljenek itt a Földön.
Akkor miért ilyen a környezetünk amilyen? Pedig mindenki szereti a szépet... Maga körül mindenképp. Valószínű többen ezért dobják el a szemetet messzebb az utcán, az erdőben. Ott legalább nem látják. Csak azt felejtik el, hogy másnak meg az ő környékük lesz a távolabb. Ami nem az enyém, annak mindegy? A kényelem, a lustaság vagy a pénz az oka? Esetleg lehet, hogy még soha senki nem mondta nekik, hogy nem így kell?
Arra nem gondolnak, hogy a Föld, amelyen élünk, közös? Ez az otthonuk. Mindannyiunké. A több száz kilométerre eldobott hulladék ránk ugyanúgy hat, még ha nem is rögtön érezzük.
Éljünk a mostnak - szól sok okos tanítás. Ez így is van, de talán nem arra vonatkozik, hogy most szennyezd a környezeted, mert holnap már késő! Néha azért nem árt a jövőre is figyelni. Csak azért, hogy a jövőnek is lehessen mostja.
S vajon a Föld mit szól ehhez? Meddig tűr nekünk? Ki hallja hangját, üzenetét?
Kedves Emberek! A nevem Föld. A Naprendszer 3. bolygója vagyok, s a hivatalos tudományos álláspont szerint a világegyetem egyetlen olyan bolygója, mely életet hordoz. Számos fajnak, s közte nektek is OTTHONT nyújtok. Szeretek minden rajtam élő lényt, élvezem az életet, de úgy érzem, hogy az emberek nagyon eltávolodtak tőlem. Vajon miért? Mi ennek az oka?
Miért nem becsülnek meg engem, a vizeket, földeket, a levegőt? Miért nem tisztelik egymást s a többi élőlényt?
Volt tiszta vizem, gazdagon termő földjeim, zamatos gyümölcseim, zöldségeim, egészséges élelmem, természetes energiáim. Ezt mind nektek adtam. S most nézzetek körbe! Minden szemetes, piszkos, füstös, vegyszerekkel átitatott, minden egyre mesterségesebb. Miért műanyaggal etetitek, szennyes vízzel itatjátok testeteket? Hogy kaptok még levegőt a kéményekből, autókból kiáramló füstgomolyban?
Az emberek önzésükkel, mohóságukkal megbetegítettek. Ezért sajnos én is gyengélkedem. Tavasszal túlságosan folyik az orrom, nyáron belázasodok és kiszáradok, ősszel hol izzadok, hol fázok, hol elönt a víz, télen didergek, sokszor remegek s próbálok jó vastagon betakarózni fehér paplanommal, ha épp találok egyet.
Az emberek nem veszik észre, hogy ők sem egészségesek? Van olyan, aki még nem szedett gyógyszert? Pedig ennek nem kellene így lennie!
Forduljatok vissza hozzám! Gyógyuljunk meg együtt!
Az Árnyas ovisok hallják a Föld szomorú hangját, s bár még ők meglehetősen kicsik, mégis sokat tudnak arról, hogyan is bánjunk környezetünkkel. Tudják, hogy nem szabad szemetelni, a vízbe olajat önteni, a hulladékot szelektíven kell gyűjteni, az állatokat tilos bántani, a növényeket, virágokat nem tépkedjük le feleslegesen....stb.
Persze nemcsak a Föld egészségére kell vigyázni, a sajátunké legalább olyan fontos: az, hogy mivel táplálkozunk, mennyit sportolunk, hogyan élünk és gondolkodunk, mennyit pihenünk és... stresszelünk, milyen a környezetünk tisztasága és szépsége... ez mind meghatározója életminőségünknek.
A gyerekek okosak, sok mindent tudnak elméletben, s hogy ez vérükbe ivódjon, rengeteg jó példára és együttműködésre van szükség.
A Föld az otthonunk. Vigyáznunk kell rá, együtt kell élni vele. Cselekedni ma kell, utólag már hiába sírunk!
