ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Győzedelmes igazság

Győzedelmes igazság

Ezúttal egy kényes kérdés területére érkeztünk, s talán rögtön fel is vetődik a kérdés: vajon mindig győz az igazság? Erre most biztos mindenki tudna pro és kontra érveket és válaszokat mondani. Mivel azonban óvodában vagyunk, és nem feltétlenül az élet legmélyebb bugyraiba akarunk beleásni, én most leegyszerűsítem a problémát: van olyan hely, ahol mindig győz az igazság! Az egyik ilyen a mesék világa, szóljon állatokról, szegény vagy gazdag emberekről, királyokról vagy királylányokról. Erről az Árnyas óvodások is tudnának mesélni, mert immáron második hete kalandoztak a mesék birodalmában, ahol sok értékes tapasztalatra tehettek szert.

Míg az első héten az állatok voltak a főszereplők, a másodikon inkább az emberek kerültek a gyerekek látószögének középpontjába, közülük is a királyok.
Király és igazság? Hallottunk már ilyenről? Azt hiszem egy valaki esetében igen, legalább is ez a hír járja róla. A neve Mátyás. Mátyás király, az igazságos.
De hogy tényleg az volt - é, én nem tudom, de a nép meséi ezt jegyezték le róla, erről tanúskodnak.

Egyszer volt, hol nem volt...


De mitől király egy király? Az egyik legfontosabb ismérve, hogy várban, kastélyban vagy épp cifra palotában lakik. S ki ne akarna - főleg gyerekként - király lenni? Úgyhogy bukkantak is elő az egyedi tervezésű, hatalmas, erős építmények, olyanok, melyeket senki, akinek megfájdult rájuk a foga, be nem vehette. Igaz, hogy sok lett az egy négyzetméterre eső királyi lakosztályok száma, velük együtt a királyoké és királylányoké is, de szerencsére ez nem váltott ki háborúskodást. Végtére is sok jó koronás kis helyen is elfér, márpedig ha Mátyás jó király volt, akkor békében meg tudott lenni szomszédaival.

Ezt értem, csak egy valamivel nem tudok teljesen megbirkózni, történetesen azzal, hogy bármerre is jártam az óvodában, mindegyik királyt Mátyásnak hívták. Minden várban ő lakott, egy időben, több helyen és ráadásul mindenhol igazságot tett. E kérdéskörrel a komoly tudományosság és a mese határvonalára léptünk, úgyhogy ezennel visszalépek egyet és megmaradok a mesék birodalmában, ahol minden lehetséges, és így az előbb megfogalmazott problematikán túl is léphetünk.

Szerencse, mert sok kisgyerek álma, vágya, hogy hős király vagy szépséges királylányka legyen, ami a valóságban szinte lehetetlen, de a mesék világában maradva könnyen megoldható. És ha mindegyiküket Mátyásnak hívják, hát számunkra az sem okoz gondot.
Készültek is a díszes koronák, legalább annyi, ahány kutyát meg lehetett számlálni a híres budai kutyavásáron, tudjátok azon, ami egyszer volt. És ami érdekes, hogy a gyerekek szívesen vállalták a kutyusok szerepét is, a jó ember jó kutyáiét. Kapzsi ember rosszcsont ebe viszont senki nem akart lenni, de még kapzsi ember sem!


Megfigyeltem, hogy a mesék pozitív szereplői könnyebben lelnek gazdára, mint a negatív hősök. A gyerekek vonzódnak a széphez, jóhoz, értékítéletük, igazságérzetük jól működik. Minden ember jónak születik, s ha gondos, szerető kezek irányítják őket, azok is maradnak. A környezet hatása igen meghatározó az egyén fejlődésében, ezért a stabil, biztos értékrend közvetítése a gyerekek felé nagyon fontos tényező, hogy azok masszív gyökeret verhessenek.
A mesék, népmesék jó szolgálatot tesznek ebben, mert bennük a jó mindig elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését.

Így történt ez nemcsak a budai kutyavásáron, hanem a szegény emberrel is, aki kútásás során lelt aranyát Mátyás királynak adományozta, melyért 50 botütés lett a jutalma. Hogy ez nem igazságos? Látom a csodálkozó pillantásokat. Első gondolatra nem. De ha a történet mélyére ásunk, kiderül, hogy mennyire igazságos és még furfangos is! Merthogy a verést nem a szegény ember kapta, hanem az ajtón álló őrök, akik csak az aranyért kapott ajándék feléért eresztették be a szegény embert a király színe elé.

Elnyerte jutalmát a király igazmondó juhásza is, aki elcserélte az aranyszőrű bárányt egy feketére ( jányra ), s bár először füllentéssel próbálkozott, hogy kimentse magát, de végül igazságérzete felülkerekedett a hamisságon.
A tolvaj fogadóstól - akinek kapzsisága mindennél erősebb volt - viszont csak a furkósbot segítségével lehetett visszaszerezni a terülj, terülj asztalkámat és az aranyat tüsszentő szamarat! No, most meg hallom, hogy mondjátok, hogy ebben a mesében nincs is király, ez igaz, de igazságtevés viszont igen!
A Mátyás király és a rátótiak esetében viszont igazságtevés nincsen, király viszont annál inkább. No meg nevetés! De ennek történetét már le nem írom, aki kíváncsi rá, hát járjon utána!


S ha felnőttként nem is leszünk királyok és királylányok, de a Mátyás királyos népmesékben olvasott igazságosságot, a jó iránti vonzódásunkat, gyermeki belső tisztaságunkat, mesebeli vágyainkat magunkkal vihetjük, megőrizhetjük, hogy eme erények ne csak a mesében létezzenek, hanem a valóságban annál inkább!

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: