Húsvéti tojások nyomában...
A húsvét nyújtotta otthoni élmények után az óvodában is nyuszi kalandok várták a gyerekeket. Azonban mielőtt erre kanyarodnánk, egy fontos eseménynek kellett mindezt megelőznie...
Húsvét ünnepéhez több népszokás kapcsolódik, melyek közül a legelterjedtebb a locsolkodás és a hímes tojások ajándékozása. Ennek alapja a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit, melyet idővel felváltott az illatos kölnik használata.
Ezen ismeretek jegyében az Árnyas fiúknak komoly dolguk akadt: a kislányokat kellet harmatvízzel megöntözni, mert ugye az mégsem járja, hogy a lányok az óvodában hervadozzanak! Izgatott zavartság és öröm mutatkozott az arcokon. Mindenki tudta mi fog történni, hiszen az előző évek tapasztalata már elültette a hagyományt az emlékezetekben. De hát mégis, ilyenkor olyan húrokat pengetünk meg, melyről beszélni nehéz, éppen úgy, mint nőnapkor, főleg ilyen kis korban, érezni viszont annál inkább lehet.
Felsorakoztak a fiúk, szembe velük a lányok, akiknek tiszteletére felcsendültek a locsoló versek.
"Nyusziháton lovagolva messze földről jöttem,
ahány lánnyal találkoztam, mindet megöntöztem.
Ne féljetek, nem maradhat ki a jóból senki,
Locsolásért szeretnék egy piros tojást kapni."
A versikék elszavalása után a fiúk zöldellő ágat mártottak vízbe, s ezzel hintették meg a lányokat. Lett is visítás, nagy, mely talán nemcsak az arcokra fröccsenő néhány csepp víznek szólt, hanem legalább annyira a helyzet felett érzett öröm kiáradtának is.
A fiúk meg is kapták jutalmukat, hímes tojás, sütemény és csokoládé került "tarsolyukba".
A locsolkodás után a menet elindult az Árnyas Kertbe, mert az a hír járta, hogy a húsvéti nyúl itt járt, és elrejtette tojásait a gyerekek számára. Az óvodások többen látni is vélték a tapsifüles nyomait.
De mi köze a nyúlnak a tojáshoz?
A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, sokan bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, azonban bizonyos nézetek szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, melynek segítségével igyekeztek a bő termést és az állatok szaporulatát elérni. Mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig az élet hordozója, hát kettejük kapcsolódása így már könnyen érthető.
Az Árnyas Kertbe érve a fürkésző szemek azonnal felfedezték a sok felfedezni valót: csoki tojások, mit tojások, csoki hegyek kerültek elő a bokrok alól.
"Itt is van! Ott is van!" - hangzottak az örömittas kiáltások, s a kosarak teltek a sok finomsággal.
Mikor már semmi sem maradt a bokrok aljában, legfeljebb csak a levelek és faágak, melyek amúgy is odavalók, a gyerekek megnézték a szürke tapsifülest, aki három aprócska kis nyuszinak viselte gondját. Ők nemrég születtek, még félénkek voltak, jól elbújtak nyúlmama szalmából kialakított fészkében.
Arról nem szólt a hír, hogy ők rejtették - e el a csokikat a gyerekeknek, netán ők a húsvéti nyúl családja vagy éppen a segítői.
Egyben azonban biztos vagyok: a húsvéti nyuszinak sok segítője van, mert fontos, hogy minden gyermek arcára sikerüljön mosolyt varázsolni. És sikerült!
Köszönet érte!
