Indián ösvényre léptünk
Eljött ez a nap is. Az elmúlt időszak várakozása valósággá vált. Ismét elindultunk a Börzsönybe, mert várt ránk öt nap kaland...
...A tábori élet már az Árnyas Óvodában megkezdődhetett, ugyanis buszunk adott egy kis plusz időt arra, hogy némi játékkal ráhangolódjunk az előttünk álló napokra.
Sikerült még egyet hintázni, labdázni, kincset keresni, fát egyenesíteni... és hosszasan búcsúzkodni.
Aztán örömünkre megérkezett a busz, s hátunk mögött hagytunk mindent, s mindenkit, mindennapi életünk legfontosabb kísérőit.
Az ablakon át gyors vágtába kezdett a táj, szabadon száguldozott a rét, az erdő. Ahogy fogytak a kilométerek, úgy kezdett előbukkanni valami új, valami egészen más, szűkebbre szabott városi életterünk kinyílt, s felváltotta a természet végtelen szabadsága, frissessége.
Megérkeztünk.
Törökmező a tőle megszokott vendégszeretetével fogadott. A rét, a fák, az állatok sokakat már régi ismerősként köszöntöttek.
A szívélyes üdvözlés finom ebéddel, rántott husival folytatódott.
Most már minden készen állt arra, hogy birtokba vegyük szállásunkat.
Ekkor azonban különös dologra bukkantunk. A nyomok egy tollakkal díszített pókhálóhoz vezettek. Olyan érzésünk támadt, mintha indián földre léptünk volna. Valaki titkon figyeli lépteinket? Ebben a valamiben megleltük a szobabeosztást. Érdekes. S bár a gondolatot a szobafoglalás eseménye odébb söpörte, azért nyoma mégiscsak megmarat a fejekben. Mindenki elfoglalta ágyát, aztán jöhetett a környék feltérképezése.
A gyerekek megrohamozták a játszóteret, majd az állatkertet, ahol a kecskék, nyulak, rókák, mosómedvék, szurikáták, emuk, mókás baromfiak élik nyugodt mindennapjaikat. Nagy mara, a nyúl fejű, őz testű, kenguru beütésű állatka is békésen heverészett. Őt is, ahogy a legtöbbjüket, már tavalyról ismertük.
A délutáni nagy szelet dinnyecsorgató uzsonna végeztével végre egyértelműen és teljes bizonyossággal ráébredtünk arra, hogy tényleg indián ösvényre léptünk.
A tábor két törzsre bomlott, egyikük neve Sasszem lett, másikuké Suhanó Szárnyasok. Megfestették zászlajukat, felállították sátraikat, s hangos uffogások és tánclépések kíséretében hozzáláttak totemoszlopuk elkészítéséhez. A nyugovóra térő nap nem engedte a munka befejezését, ráadásul magával hívta éjszakai pihenésre az ifjú indiánokat.
Mindenki békésen az igazak álmát alussza. Holnap, mikor a nap ismét megjelenik a láthatáron, a kis indiánok története tovább folytatódik.
