ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Indiánná lettünk

Indiánná lettünk

Azt nem tudom pontosan, hogy mikor jelent meg a nap a láthatáron, de az biztos, hogy az éjszaka kellemesen telt, az indián tanoncok jól kipihenték magukat, az idősb generációról nem nyilatkoznék. Azonban az új nap, az új kalandok és a Nagy Szellem frissítő energiákkal töltöttek fel bennünket, úgyhogy készen álltunk arra, hogy igazi indiánokká váljunk.


A második nap az indiánná válásra való komoly felkészülést tartogatta számunkra.

A tábor szépülőben volt, a sátrak már álltak, a totemoszlop alakulóban, szóval elindultunk az indiánná válás útján. Bár azt jól tudjuk, hogy nem minden a külsőség, ám azért ahhoz, hogy tényleg indiánként nézzünk ki, nem elég uffogni, hanem szükség van olyan öltözékre, ami erről már messziről árulkodik, ezért hozzáláttunk ruháink elkészítéséhez.

Eme okból kifolyólag előkerültek azok a bizonyos fehér pólók, melyek a táskákban lapultak, s melyekről végre kiderült miértjük. Belőlük lett az indián öltözet. Jól összekötöztük, majd ruhafestékbe mártottuk, aztán napon szárítottuk őket, mely műveletek szebbnél szebb mintázatú darabokat eredményeztek.

Az indiánná válás másik komoly mérföldköve a tíz kicsi, indiánoknak szánt próbatételen való átjutás lett. Nem tudom mi volt a nagyobb kihívás, a feladatok megoldása vagy a rekeszizmok nyugalomban tartása. Ennek oka, hogy eme órában annyi kacagtató mókával szembesültünk, hogy ha valaki izomlázra panaszkodik majd, hát annak ez lesz az oka.


A próbázóknak elsőként egy nagy bölényt kellett levadászniuk, aztán karikahegyeken, majd alagúton átjutniuk, lasszóval üveget fogniuk, háton kosarakat cipelniük.

Az egyik legszórakoztatóbbnak az indiánsaruban való lépkedés bizonyult, talán mert ez a szandál akkora nyomot hagyott maga után, hogy egy grizli is megirigyelte volna. Nehezítésként vízzel teli edénnyel kellett egyensúlyozni. Hogy mi maradt a végére az alján, nem tudom, de az biztos, hogy nagyon jól szórakoztunk.

S most jön a próbatétel csattanója, az indiánná válás legnagyobb kihívása. Nagy Fül, a nagy fülű indián folyton fához kötve ejtette rabul a szépséges indián lányt, aki csak arra várt már régóta, hogy valami indián hős harcos megmentse. Érkezett is belőlük temérdek, mire a lány szíve kissé nyafkán, de repdesett. Kiszabadítása meg is történt jó párszor, mire a 35. kísérlet eredményezte azt, hogy a lány elnyerhette prérin szárnyaló szabadságát.

Az indián tanoncok mindegyike oly ügyesen győzte le az akadályokat, hogy méltán kiérdemelték, hogy igazi indiánokká avassák őket. Erre a kiemelkedően fontos eseményre virradat után kerül sor, melyről a többi kalanddal együtt holnap ismét beszámolok.


Addig is kellemes pihenést kívánunk mindenkinek!

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: