Jöjj el hozzánk, várunk Rád!
Ki az a valaki, akit a gyerekek a legjobban várnak december elején? Piros a kabátja, fehér a szakálla, és gyakran mondogatja, hogy hohohohohóóó... Szánjával és rénszarvasaival olyan gyorsan siklik a kék égen, hogy nagyon kevés azoknak a száma, akiknek sikerült egyszer is megpillantani őket repülés közben.
A modern kor magával hozta azt a furcsaságot, hogy december elején rengeteg piros kabátos Télapó lepi el az utcákat. Azt nem tudom, hogy látva őket, a gyerekek fejében mi kavaroghat a Mikulás személyét illetően, de szerintem szívük legmélyén bizton érzik, hogy Mikulás csak egy van: az igazi.
Az énekek is arról szólnak, hogy jöjj el kedves Télapó, egyes számban, és nem arról, hogy Mikulások, kedves Mikulások, jó hogy jöttök, Titeket minden gyermek vár.
Vagy lehet, hogy a mai gyerekeknek eszébe sem jut ilyenen gondolkodni? Lehet, hogy az a lényeg, hogy ajándékot kapjanak, s ha minél több helyről, annál jobb?
Én nem vitatom, hogy ez is nagyon fontos, az ünnep része, de a Mikulás nem egyenlő az ajándékkal. Sokkal több annál. Egy eszme, egy érzés, egy hangulat, egy csöppnyi varázslat a mindennapok gépezetében. Kinek mi.
Az igazi Mikulás szánon repül, az éjszaka leple alatt észrevétlenül belopódzik a kéményeken, s reggelre otthagyja ajándékait az ablakokba kihelyezett csizmákban. Titokban. Ez nagyon fontos, hiszen ez adja meg az ünnep rejtelmességét, azt a hangulatot, érzést, mely a gyerekeket felnőtté válásukig elkíséri, vagy tovább, de addig mindenképp, amíg saját gyermekeik számára továbbadják majd azokat.
A mai napig emlékszem, ahogy gyerekként a paplan alól kikandikálva füleltem, hallom - e a Mikulás lépteit, még ma is érzem annak az izgatott várakozásnak a hangulatát, hogy lesz - e valami reggelre a csizmámban.
Egyszer még azt is hallottam, hogy bekopogtatott az ablakon, s akkor kicsit meg is ijedtem. Lehet, hogy ez túl gyerekesen hangzik, de hát még gyerek voltam, s kedves emlékként azóta is bennem él. Ezektől az élményektől válik az élet szebbé, kellemesebbé, tartalmasabbá, s ezáltal a gyermekemé is.
Ezeket az élményeket próbálják gyarapítani az óvó nénik is az Árnyas Óvodában, hogy a Mikulás érkezéséig tartó várakozás minél szebb, minél izgalmasabb legyen az ovilakók számára. Ezért szól az ünnepi zene, készülnek a Mikulásos képek, tanulják a verseket, énekeket, játszanak Télapós játékokat.
A gyerekek ezekre fognak visszaemlékezni, a közös élményekre, a hangulatokra, ízekre, illatokra... - sokkal inkább ezekre, mint a kapott x. ajándékra.
A végére jöjjön még egy fontos kérdés, ami esetleg a nagyobb gyerekekben felvetődhet: létezik - e egyáltalán a Mikulás? A válasz: igen, létezik annak, aki hisz benne. Hinni pedig kell, valamiben, hit nélkül nincs élet.
"Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás,
Jó hogy jössz, Tégedet minden gyerek vár!"
Mi is várunk, az Árnyas ovisok!
