Komatálat hoztam
"Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának."
Aki múlt héten az Árnyas Óvoda környékén járt, nyugodtan azt hihette, hogy lakodalom van készülőben, akkora volt a forgolódás a sütő kellékek körül. Szállt a liszt, folyt a tej, olvadt a vaj, törtek a tojások, gyúrtak a kezek, nyújtott a sodrófa, formálódtak a tészták. A folyosókon finomabbnál finomabb illatok kergetőztek egymással, s azzal játszadoztak, hogy melyikük éri el hamarabb egyik vagy másik orrocskát.
Ennek a játéknak a gyerekek is örültek, hiszen nemcsak az illatok jutottak nekik, hanem a készítés izgalmai, a vele járó nyalakodás és a végén az elkészült műremekek kóstolása is csatlakozott hozzájuk.
S milyen sütemények illatát lehetett beszippantani? A Sünik fahéjas - cukros perec megformálásában tüsténkedtek, a Csigák csokis kuglóf és kakaós linzer készítésében remekeltek, a Méhecskék foszlós kalácsot fontak, a Katicák sajtos kiflit tekergettek fergeteges kézügyességgel.
S miért volt e nagy sütkérezés? Egy kedves néphagyomány felelevenítése, ápolása rejlik mögötte, melynek neve komatálazás. A komatálat általában fiatal lányok készítették egymásnak a húsvétot követő vasárnap, melybe fonott kalács, tojás és ital került, s azok átadásával örök barátságot fogadtak egymásnak. Természetesen a komatál küldése működhetett fiú - lány, de két férfi között is, célja ugyanis a baráti kapcsolatok ápolása volt.
Komatálat gyermekáldáskor is szokásos volt vinni, hogy az újdonsült kismama minél hamarabb erőre kapjon a finom ennivalóktól. Ez leginkább a komaasszonyok feladata volt, de a család minden nőtagja aktívan részt vett benne.
Természetesen az Árnyas Óvodában a barátság, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés kifejezése volt a cél. Sajnos széthúzó világunkban, ahol az emberi kapcsolatok, az igazi értékek régmúlt idők elavult eszméivé avanzsálódtak, egyre nagyobb szükség van arra, hogy legyen olyan embertársunk, akit barátunknak nevezhetünk, akire minden körülmények között lehet számítani.
A technika, a gépek az emberi kezet, munkát tudják helyettesíteni, de jó szót, mosolyt, ölelést, vidámságot, megértést, vigaszt, szeretetet adni és kapni... - ahhoz ránk van szükség... emberekre... barátokra....
Az óvodában minden csoport sorra látogatta a többieket, ajándékként saját készítésű sütivel rakott komatáljukat vitték, s jószívvel és jókívánságok kíséretében megkínáltak vele mindenkit. Természetesen a vendéglátók sem eresztették útnak üres pocakkal komáikat, úgyhogy a körvendégség végeztével éhes koma biztos nem volt az oviban.
Hogy az ebéd ezek után mennyire fogyott, nem tudom, de nem is ez a lényeg, hiszen ennél sokkal fontosabb dolog a barátság... Voltak, akik ezt barátságkarkötővel meg is pecsételték...
