Környezetvédő Madárovi
Ez az időszak fokozottan a környezetvédelemről szól az Árnyas Óvodában. Bár a gyerekek még kicsik, de számtalan okosság lakozik fejükben e témáról. Ám hogy mindezt még inkább magukévá tegyék a gyerekek, ellátogatott hozzájuk Barna bácsi is, a Madárovi lelkes természetbúvára, hogy a természet titkait, összefüggéseit és szépségeit kutatva segítsen elmélyíteni e gondolatokat.
Az úti cél a közeli Margita lankás domboldala volt, amely már egyik kedvenc törzshelyévé vált az Árnyas lakóinak.
Ez nem csoda, hiszen pazar panoráma tárul a szemünk elé. A környék a lábunk előtt hever, a rét és a fák ontják virágukat, a madarak csivitelnek, a pillangók vidáman kergetőznek, a nap melegíti testünket, lenge szellő cirógatja arcunkat, a ragyogó kék ég fehér bárányfelhőivel mosolyog. A lankás domboldal pedig számtalan kaland és játék forrása a gyerekek számára.
Ez a festmény tárult elénk, amikor felértünk. A táj látszólag csöndes, háborítatlan volt, de a fürkésző szemek sok érdekes jelenségre, az élet rejtett nyomaira bukkantak.
A kardszárnyú lepke, a pávaszem és a hajnalpír üdvözölte érkezésünket, aztán mintha ott sem lennénk, folytatták táncukat, élvezték tovább a meleget és a napsütést.
A fűben apró bogarak lépkedtek látszólag céltalanul, ám valószínűleg őket is tavaszi teendőik közepette leptük meg. A gyerekek egy röpke szemlélődés erejéig kiragadták egyiket - másikat közegükből, ám miután Barna bácsi elmesélte róluk a fontos tudnivalókat, visszaengedték őket útjuk folytatására. Így akadt horogra egy ganajtúró, egy galacsinhajtó, egy nünüke és egy cincér.
Pókok is akadtak szép számmal, de őket általában nem sokan szeretik megfogni.
Még több volt a hangyákból, egy egész boly nyüzsgött az otthonuk körüli teendők közepette. Mi nem nyúltunk hozzájuk, ám vannak olyan madarak, mint például a nyaktekercs, aki szeret meghempergőzni benne, hogy a tollazatába került apró lényeket a hangyák kitessékeljék onnan. Közben a madár jót táplálkozik belőlük, hiszen kedvenc eledele a hangya.
Az idilli kép hamarosan átváltozott. Emberi kéz nyomaira bukkantunk, mely kevésbé vidám témákat hozott felszínre. Az egyik domboldalon fák kivágott tuskóit figyelhettük meg. Néhány fa ugyan megmaradt, de az erdőnek nyoma veszett. Azonban bármennyire is furcsa e kép, az erdészeknek komoly tervező munkája rejlik mögötte. Sokszor ki kell vágni a fákat, hiszen a fa az ember életéhez nélkülözhetetlen, ám eme művelet sokszor az erdő és az állatok számára is hasznos. Ilyenkor olyan egyedeket hagynak meg fejlődni, mely az ottani élővilágnak otthont és élelemben gazdag közeget, kedvezőbb életteret biztosít, mint előtte.
Ugyanez a helyzet az erdők vadállományával. Egy vadles mellett elhaladva Barna bácsi elmagyarázta a gyerekeknek, hogy bár sem a növényeket, sem az állatokat feleslegesen nem bántjuk, de az optimális működés érdekében, persze szakavatott felügyelet mellett, szükség van erre is. A vadon élő állatok túlszaporodását néhány egyed szervezett kilövésével akadályozzák meg. S ahhoz, hogy mi emberek húst ehessünk, sajnos ez a tevékenység elkerülhetetlen.
Az előbbi témánál sokkal szórakoztatóbb volt a szántóföld szélén felásott rögökön lépdelni. Megtudtuk, hogy ez a sáv nem talpmasszázs céljából lett kialakítva, hanem tűz esetén ez akadályozza meg, hogy a lángok az erdőre átterjedjenek.
Ezek a példák is mutatják, hogy a természetben sem fekete vagy fehér minden, sok - sok szín és árnyalat fedezhető fel benne. Lehet, hogy ami első ránézésre nem tetszetős, attól az még lehet jó, vagy épp fordítva.
Egy a lényeg: cselekedeteinket a jó cél, a tisztelet, a segítő szándék és a szeretet vezérelje, akkor nagyobb az esélye, hogy a Földünk és a rajta élő valamennyi élőlény boldogabb életet élhessen.
