Lakóhelyünk II. - a veresi tónál
Az előző cikkben ott hagytuk abba, hogy az Árnyas óvodások útra keltek a tapasztalatszerzés birodalmába, belevetették magukat lakóhelyük forgatagába, ill. látnivalóinak felfedezésébe. Úti célként a veresi tavakat tűzték maguk elé, hiszen nemrég a víz adta mindennapjaik témáját. Lakóhelyünk lehetővé teszi, hogy ne csak a csapból folyva, hanem a természetben is megfigyelhessék a víznek és világának csodáit.
Minden apróság korán reggel érkezett az óvodába, mert el kellett érniük a helyi buszjáratot, amivel megközelíthették célállomásukat.
Helyi buszon már többször is utaztak a gyerekek, s ez mindig nagy élményt nyújt számukra. Az ablakban elsuhanó tájak ismerősként integetnek feléjük, ami nagy megelégedettséggel tölti el a kis felfedezőket.
A busz a környék utcáin kanyarogva jut el Veresegyház központjáig, ahol az óvoda békés nyugalmát autók nyüzsgő lármája váltja fel. Itt fokozottabban kell mindenre figyelni, a látnivaló rengeteg, minden igyekszik magára vonni a tekinteteket.
A zebránál a zöld lámpa hangos jelzése engedi átkelésre az apró lábakat. Aztán ahogy szaporodnak a léptek nyomán felhalmozódó méterek, a zaj egyre halkabbá válik, s ismét a nyugalmas csend ül a tájra.
Veresegyház - ahol élünk - lassan 16 éve kapott városi rangot, azonban mégis sokkal élhetőbb, kellemesebb környezetet teremt az itt élő családok számára, mint sok társa. Nyüzsgő - mozgó városka, ahogy a belvárosi rész is mutatja, számtalan lehetőséggel, de szerencsére mindez panelek és toronyházak labirintusa nélkül.
Ettől távolodva zöldellő utcák, terek, virágok, a környezet és a családi házak sokasága barátságosabb arculatot ad Veresegyháznak. Egy igazi kertváros az, ahol élünk, egy - két szintes kertes házakkal, fákkal, virágokkal, madárcsicsergéssel, erdőkkel, tavakkal.
A
tó és élővilága lassan ébredezik a tavasz hívó szavára. Néhány üde zöld rügy és egy csokornyi sárga gólyahír nyújtotta át a tavasz üdvözletét. A gyerek lelkesen figyelték a vadkacsák vidám játékát, hallgatták a madarak énekét, a nád susogását. A szél felborzolta a tó felszínét, azonban a nádasban kialakított megfigyelőhely meleg, védett zugot biztosított az arra érkezőknek.
Ebben a hangulatos kis kuckóban táblákra festve szemügyre lehet venni a tó egykori és mai alaprajzát, a kipusztult és a védett növényfajait.
A tudományos felfedezőutak, a séta és a friss levegő mindig meghozza az étvágyakat, s az energia utánpótlása után a hatalmas fák vidám játékot engedélyeztek a gyerekeknek.
Az óra mutatói gyorsan haladtak előre, s elérkezett a hazaindulás ideje. A tó békéjét ismét a város nyüzsgése vette át. Lehet, hogy a zajok a kissé megfáradt felfedezők fülében már tompábban hallatszottak, talán már a buszozás sem nyitogatta úgy a tekintetek kíváncsiskodását, de az élmények sokasága, a kellemes fáradtság nyugodt ebéd utáni álmot hozott a kalandorok pilláira, hogy felébredve újult erővel szívják magukba a körülöttük nyiladozó világ apró csodáit.
