ÁrnyasnetÁrnyas ÓvodaAktualitások → Madarat tolláról...

Madarat tolláról...

Madárovi madarakról

Miről is szólhatna egy Madárovi, mintsem madarakról. Azért nem olyan nyilvánvaló ez, mert Barna bácsival, a Madárovi lelkes természetbúvárával témázgattak már a gyerekek erdei állatokról, fürkészték a tavasz ébredezését, bogarak után is kutakodtak... szóval sok mindennel foglalkoztak, ami a természettel kapcsolatos. Ám ezúttal tényleg csak madarakról folyt a csevely, nem is akárhogy!


Reggel már a verebek is azt csiripelték, hogy e nap délelőttjén valami nagyon érdekes és különleges foglalkozáson vesznek részt az Árnyas kis ovisai.

Barna bácsi egy zöld színű ládikával érkezett, mely első ránézésre olyan szerszámos ládafélének mutatta magát. Ez azonban elég nehezen illeszthető össze természetkutatónkról ezidáig kialakított imidzsével.

Amikor kinyitotta titkokat rejtő dobozát, hát..., ha csak úgy találtam volna az utcán, bizony lehet, hogy megijedtem volna. Mivel azonban e ládika minden tartalmával tudjuk, hogy Barna bácsihoz tartozott, hát azt mondom, hogy: no, jó, így rendben van.
Most már kíváncsiak vagytok ugye, hogy mi volt benne?!

Először egy aprócska szárny került ki belőle. Azt nem mondom, hogy kirepült, mert önmagában tán még a szárny sem tud repkedni. Egykoron Magyarország legkisebb madarának, egy ökörszemnek tulajdonát képezte. Barna ( nem a bácsi, hanem a szín ) foltos színével teljesen rejtőzködő életet tudott élni, mint általában a tojók, akik a tojások kiköltésével töltik idejüket. Bezzeg a tőkés réce hímje! Színes, kunkori tollakat növesztett, hogy még inkább tessen a lányoknak!

Ám lehet díszes vagy épp rejtőzködő színű a toll, ez az öltözék az, ami megvédi a madarakat a hidegtől, melegtől, széltől, esőtől, csípésektől, sérülésektől. És ez az az öltözék, melyet kizárólag csak a madarak hordhatnak. Ha mégis előfordulna valami olyasmi eset, hogy valaki azt kérdezné tőletek, hogy látod, hogy tollas a hátam? - hát kezeljétek óvatosan a helyzetet, mert elképzelhető, hogy az illetőt vagy tévedésből néztük madárnak, vagy épp egy farsangi mulatságba csöppentünk, ami ezekben a napokban igencsak előfordulhat.

A következő darab egy egerészölyv szárnya volt, ez már sokkal nagyobbra nőtt, mint az előző. Itt jól meg lehetett figyelni, hogy szerkezete olyan, mint a mi karunké, csak ujjai a hüvelykujj kivételével - melyet kormányzásra használ - épp összenőttek. Szóval elég, ha mi is tollat növesztünk, s irány a kék ég!....Állj, nem most! Mondom, majd ha tollat növesztünk!


A szárnyak után egy egerészölyv koponyája bukkant elő. Nézni már nem tudott, hiszen nem volt mivel, ám tépő, horgas csőre messziről elárultra ragadozó mivoltát. Hatalmas szemgödre arról tanúskodott, hogy igencsak termetes szemekkel rendelkezett egykoron, amikor még egerekre és pockokra vadászott, hogy legalább 500 méter magasból is felfedezhesse zsákmányait.

Nem úgy a kacsa. Az ő szemei sokkal kisebbek, viszont jó magasan helyezkednek el a fején, s mivel mindenfelé forgatni tudja azokat, ember legyen a talpán, aki őt levadássza. ( Valószínű ember az, akinek legtöbbször sikerül. Azért néha nem baj, ha nemcsak szemesnek áll a világ! )

A következőben lábak kerültek elő a ládikából. Egy egerészölyvé és egy kacsáé. ( A részekből mint egy puzzle, lassan az egész madár kirakható... Azért szerencse, hogy a sas már nem fért bele a ládikába. )
Reméljük a lábak békésen pihennek egymás mellett, mert egy ragadozó karmai közé kerülni! Nem kellemes élmény! ( Ilyenkor meg mégis csak jó, hogy szemesnek áll a világ! )

Nini! Egy tojás! És mekkora! Akkora, hogy sem egerészölyvé nem lehetett, sem kacsáé, sokkal inkább egy struccé. Ezen a nagy felületen jól megfigyelhetőek voltak a kis lukak, melyeken keresztül levegőhöz jutnak a tojáslakók. A vastag héj falát a fiókák egyedül ki sem tudják törni, amikor eljön az ideje. Hiába, az anyai segítség mindig jól jön!

S hogy mit rejtett még a zöld ládika? Egy veréb csontvázát, egy piton tojását, egy mókus farkát... ( Persze ez utóbbi kettő már nem a madár kategóriába tartozik, ezért nem is esett szó róluk. De a kíváncsi gyerekek mindent kifürkésznek... )


Lehet, hogy kicsit furcsa volt így találkozni madarakkal, de kérem a tudomány érdekében...! A gyerekek figyelmét és érdeklődését olyannyira lekötötte ez az ismerkedés, hogy szinte madarat lehetett volna velük fogatni!
Lehet, hogy innen is kikerül majd a jövőnek egy - két ornitológusa?

Fotóalbum


Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: