Madárovi költöző madarakkal
"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak..." - s ennek az a következménye, hogy költöző madaraink útnak eredtek melegebb tájakra, hogy ott a hideg napokat átvészelve tavasszal ismét haza térhessenek hozzánk.
Azok a madarak kényszerülnek költözésre, akik rovarokkal és téli álmot alvó állatokkal táplálkoznak. Róluk beszélgettek a gyerekek Barna bácsival, a Madárovi lelkes természetbúvárával.
Tél közeledtével sok élőlény elbújik és álomba szenderül, ez azonban azt jelenti, hogy a tápláléklánc meggyengül, így sokaknak más tájakon kell elemózsiát keresniük.
Ilyenek nagy kedvenceink, a gólyák, akik már megérkeztek Afrikába. Hosszú útjuk során 600-700 km-t tesznek meg egyszerre, majd kis időre megpihennek, táplálékkal ismét felerősítik szervezetüket, hogy útjukat tovább folytathassák.
Ma már a madarászok gyűrűzéssel követni tudják a madarak vonulását, ám régen érdekes hiedelmek vették körül az állatok időről időre történő eltűnését.
A gólyáról azt hitték, hogy télen a Holdra költözik, mert ahogy egyre feljebb szálltak a magasba, a végén teljesen eltűntek a szemek elől. Hát hova máshova repülhettek, mint a Holdra!
A fecskékről úgy gondolták, hogy a mocsárban telel. Ezt bizonyítandó, egy cérnát kötöztek lábukra, s mivel az sáros lett, egyértelműnek tűnt a megoldás. Sár persze azért került rá, mert azt a fészke építéséhez használja építőanyagként.
Érdekes volt a karvaly és a kakukk esete is. Az előbbi inkább télen volt látható az emberek közelében, az utóbbi nyáron. Így megszületett a válasz is, a karvaly nyáron kakukká változik, a kakukk télen karvallyá.
Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Tudjuk például azt is, hogy télen elköltözik tőlünk a gyurgyalag, a szalakóta, az örvös légykapó.
A csaláncsúcs, aki növények, bokrok, kórók végén szeret üldögélni bírja legtovább nálunk, ő csak decemberben költözik el, s ő az, aki tavasszal elsőként jelenik meg hazánkban. Tőlük tudhatjuk meg, hogy jön a tavasz.
A gyönyörű jégmadár, aki halakkal táplálkozik, csak addig költözik, amíg nem talál olyan vizet, amely nincs befagyva. Enyhébb teleinknek köszönhetően sokszor itthon marad, így ha szemfülesek vagyunk, akkor télen meg is figyelhetjük őt.
Van olyan madárka, aki Magyarországra érkezik télére, ő északabbról, még hidegebb vidékekről repül ide. Ez a sziklafalakon jól rejtőzködve alig észrevehető madár a szürkebegy, és a kövek között éldegélő pókokkal táplálkozik.
Barna bácsi kifogyhatatlan az érdekességekből. Megtudtuk tőle azt is, hogy a szerecsen sirályok, akiknek életmódja teljesen hasonló a danka sirályokéhoz, elköltöznek, míg a dankasirályok, akiket télen etetni szoktunk a Margitszigeten, itt maradnak. A madarászok sem tudják ennek okát, ahogy azt sem, hogy a pásztor madarak miért csak húsz évente bukkannak fel hazánk területén.
S külön érdekesség, hogy régen a hattyúk is költöző madarak voltak, de amióta az emberek elkezdték etetni őket kenyérrel, azóta nemcsak súlyuk gyarapodott meg, hanem már elmenniük sincs miért.
Tóthárpád Ferenc:A fecskék visszavágynak
Minden évben jönnek,
Sárral fészket raknak.
Fiókát nevelnek,
Itt mégse maradnak.
Mert amikor érzik,
Vége van a nyárnak,
S vége van az ősznek,
Messze, délre szállnak.
Hosszú útra kelnek,
Szállnak Afrikáig.
Ám egy fél év múlva
Mind, mind visszavágyik.
