Március 15. ünnepén
"Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem."
Nagy tettekről szólt e nap, melyre büszkén tekintünk vissza 167 év távlatából is. Olyan tettek ezek, melyek megrengették egykoron egész Európát, olyan tettek ezek, melyek az utókor számára is igen fontos jelképpé váltak.
Ez az az ünnep, mely ma is lelkesedéssel tölti meg a magyar szíveket, és ez az a nap, amikor mindenki büszkén viseli szíve fölött a nemzet három színű jelképét. Végre egy olyan nap, amikor tényleg azt érezzük, hogy egy nép vagyunk, egy országhoz tartozunk.
Egy eszméért harcoltak elődeink, melyet úgy hívunk: szabadság. Szabadság? Mit jelent e szó? Az egyik legnehezebben meghatározható fogalom. Ahány ember, annyi gondolat. De akkor, azon a napon, egységbe tömörítette a magyar népet, mely erős, közös akaratként söpört végig az országon, a mi kis országunkon, mely a legszebb a világon, mert ez a hazánk. Magyarország.
167 év telt el azóta a nap óta, s e nap lángja azóta is töretlenül ég. S bár a politika szelei sokszor tépázták, de igazi fényét nem tudták eloltani sosem. Köszönet ezért az óvó - tanító - és tanár néniknek, akik lelkesen adják át a gyerekeknek Petőfi Sándor versének szavait:
"A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
Az ovisok talán még nem értik ezen gondolatok súlyát, nem tudják felfogni a régmúlt idők eseményeinek történelmi jelentőségét, de az átélt közös megemlékezés hangulata biztosan nyomot hagy szívükben.
Büszkék lehetünk rájuk, ahogy a gyerekek szavaltak, énekeltek, táncoltak a Petőfi Sándor életútját megidéző díszletek között.
Nyomon követhettük, ahogy az ifjú Petőfi elhagyja a szülői házat, s a tudás útjára lépve, tiszta szívvel menetelve egy ország szószólójává, vezér egyéniségévé válik. A költő neve örök érvényűen összecseng március 15. dicső napjával, melynek eseményei méltó példát mutatnak minden idők ifjúságának.
A gyermekek műsorát nézve, a dallamokat hallgatva talán felsejlik bennünk az az érzés, amit sajnos sokszor elfelejtünk: de jó is magyarnak lenni!
Az Árnyas Óvoda és Bölcsőde ünnepségét a Veresegyházi Katonai Hagyományőrző Egyesület lovas, huszáros bemutatója zárta. Minden évben nagy sikert aratnak a zsinóros mentés, díszes ruhás katonák. A huszár ruha erejét nemcsak szépsége és a benne rejlő magyar szív adta, hanem a zsinórokba rejtett fém szálak, melyek védelmet nyújtottak a kardcsapások ellen.
A bemutató után az Árnyas apró vitézei nyeregbe pattanhattak, többen olyan lelkesen szálltak lóra, mint ahogy egykoron az 1848 - 49 -es forradalom és szabadságharc hősei tették.
Szép nap volt ez, méltó megünneplése az 1848 - 49 - es forradalomnak, melynek eszmei hagyatéka még évszázadokon keresztül példát mutathat a jövő nemzedékének.
"Szép szót, ha oktatnak!
Lelket, ha mesélnek!
Igazmondó véget
mindegyik mesének!"
