Márton - napi történések I.

Márton napja az év egyik olyan eseménye, amikor a nyüzsgés tetőfokára hág az Árnyas Óvodában. Duruzsol a sütő, serceg a kemence, illatok keringőznek a folyosó minden zugában, a libák pedig egyre hangosabban gágognak... S mit csinálnak a gyerekek? Csak győzzem felsorolni!

Ha november 11. tájékán véletlenül betévedne az oviba egy malac, akkor bizton igaz lenne az a mondás, hogy "sok lúd disznót győz", a röfinek nem lenne sok esélye. Ám a sok lúd ellenére Márton napján ez a mondás teljességgel érvényét veszti, s jelentem, nemcsak a malacka hiányában. Valószínű ezzel a libák is meglehetősen tisztában vannak, hát nem is csoda a hangos gágogás!

"Már liba koromba hallottam e napnak
Hírét, hogy innepe volna Mártony papnak.
Rég tudom, hogy ilykor a torkos babona
Eleitől fogva nyársra ludat vona,
Mert apám, anyám is mikor megölettek,
E nyalánk szokásnak áldozati lettek."

Sajnos ( legalábbis liba szemszögből nézve ) ezekben a napokban sok gágogó kerül be vesztesként a sütőkbe, mert rengeteg ember ismeri azt a mondást, hogy "aki Márton napján libát nem eszik, az egész évben éhezik". Márpedig azt senki sem szeretne.

Valahogy ezzel az Árnyas ovisai is így vannak, úgyhogy summa summárum, mit volt mit tenni, a libának sütőbe kellett kerülni. Azért elég humánusak voltunk, mert nálunk csak két libának négy combja vált eme ünnep áldozatául. Ennek oka, hogy így minden csoportnak jutott egy - egy comb, melynek húsát meg tudták kóstolni, eleget téve a mondásnak, a csontot pedig megvizsgálhatták, hogy kiderüljön, lesz e végre hó az idén. Örömmel jelentem: lesz. ( Bár azért apóbetűs részként megjegyezném, hogy a változás jogát fenntartom a későbbi viták elkerülése végett. )

Egyébként a libagágogásnak más oka is volt.

Az előző cikkben már említettem azt az ismert történetet, miszerint Márton a libák óljába menekülve próbált elbújni püspökké avatása elől. Ebben az esetben a sok lúd győzött, s Márton püspökké lett.

A Márton napi liba veszteségek azonban nemcsak a legendákhoz és népi hiedelmekhez köthetők.

A valóságban a középkorban e nap jelentette a gazdasági év utolsó napját, ekkor fizették ki a megszolgált béreket - gyakran libával is - , melyet lakomával, újborral és az ekkorra felhizlalt sült libával ünnepeltek.

Azt hiszem a liba témát elég jól kimerítettük, azonban e nap délelőttjének volt még egy fontos eseménye, mégpedig a lepénytörés. Márton jó cselekedeteire emlékezvén a gyerekek megosztották lepényüket barátjukkal, hogy mindig eszükbe jusson, hogy a jószívűség, az önzetlenség, a segítőkészség a barátság kísérő társai.