Megérkezett!
Kedd reggelén óriási izgatottság vette birtokba az Árnyas Óvoda épületét. Persze ettől még a gyerekek is elfértek benne, de ebben az időpontban a telítettség és a nyüzsgés jóval nagyobbnak tűnt, mint általában...
Azt gondolom, hogy ez a jelenség december 06 - án teljesen természetes dolog, hiszen az izgalom oka nem más volt, mint maga a Mikulás. A Télapó eddig minden évben ellátogatott az óvodába, s ajándékkal kedveskedett a gyerekeknek.
Az, hogy ez az idén is eképpen történik majd, nem lehetett biztosan tudni, de a remény mindenkiben élt. Ha nem így lett volna, az izgatottság sem követelt volna ekkora helyet magának. Szóval mindenki bizakodott.
A feszült várakozás hosszú perceinek csökkentése érdekében az óvó nénik az idén is készültek egy kedves meseelőadással.
Az erdő állatainak vidám játszadozása közepette kiderült, hogy a mókus nem elég, hogy bújócskázni nem szeret, de még a többiek szórakozását is tönkreteszi! S ha mindez még nem elég, azt is megtudtuk róla, hogy a Mikulás létezésében sem hisz! Ezen a nézőközönség is eléggé felháborodott. Nem hinni a Mikulásban? Micsoda dolog! Mikulás pedig van!
Ám az élet mindig megteremti a tanulság és tanulás lehetőségét: a mókus eltévedt a sötét erdőben, nem tudott hazajutni barátaihoz. S ki segített neki? Természetesen a Mikulás, tudjátok az, amelyik létezik.
Erről az óvodások is hamarosan megbizonyosodhattak, mert hamarosan valóra vált az, amire már napok óta annyira vártak.
Itt van! Megérkezett!
A Mikulás egy éve járt erre, de semmit nem változott. Ruhája piros volt, szakálla fehér, arca mosolygós.
Igen, ez Ő.
A Mikulás szobáról szobára járt, mindenhol szívesen fogadták, hellyel kínálták, énekeltek, verseltek neki, aztán a gyerekek szép sorjában elé járultak.
Eljött az igazság pillanata: ajándék vagy virgács. Örömmel adom a hírt, mindenki ajándékot kapott. Itt - ott rezgett a léc, de mivel megígérték, hogy a jó magatartáson esett csorbát kiköszörülik, a Mikulás a csomag mellett döntött. Azt is fontos elmondani, hogy a Mikulás óriási távcsövén mindenkit lát, így a huncutabbakat még inkább figyelni fogja a következő évben.
Hamarosan eljött a búcsú ideje. A Mikulásnak mennie kellett, mert még nagyon sok gyermek várta, de megígérte, hogy jövőre újra meglátogatja az Árnyas Óvoda lakóit.
A Mikulás távozása után az izgalom is észrevétlenül, apránként kiosont az ajtón, s az óvodába szép lassan visszatért a megszokott nyugalom, bár érezhetően kicsit ünnepélyesebb arcát mutatva.
