Méhecskék évzáró és ballagási ünnepségén
"Ballagnak a nagyok,
Vajon hová mennek?
Miért hagynak itt minket,
meg ezt a szép kertet?
Kinőtték az óvodát?
Unják a meséket?
Miért szól nekik sok vers
és búcsúzó ének?"
Nem nőtték ki az óvodát, a meséket sem unják, mindössze annyi történt, hogy ugyanúgy, mint ahogyan már nagyon sok gyerekkel, velük is megesett, hogy megnőttek.
Még igencsak aprók voltak, amikor az Árnyas Óvodába léptek. Némelyikük még babahordozóban pillantotta meg e falakat, hiszen elsőként testvérük érkezett ide.
Ők már elballagtak, iskolások.
S anno ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez a nap is. A kicsi is felnő, s most ő izgul ugyanúgy, mint egykor nővérük. A nagy tesók lesznek azok, akik az első napokban biztonsággal vezetgetik elsős húgocskájuk lépteit az új világban.
"Ne félj, sokszor veled leszek!
A szünetekben megkereslek.
De nem lesz baj semmi,
Vigyáz rád a tanító néni!"
És vigyáz majd azokra is, akik egyedül vágnak bele az új kalandba. A tanító néni elkalauzolja kis tanítványait a betűk országába, ahol egyre szélesebbre tárul ki az ablak a világra, s az új társakkal, barátokkal együtt a rengeteg felfedezni való között hamar otthonra lelnek.
Az iskolában megismernek rengeteg mesét, történetet. Talán ez nem is lesz újdonság számukra, hiszen az óvodában nap mint nap a mesék birodalmában kalandoztak. Többet el is játszottak ügyesen, viccesen és kacagva, pont úgy, mint most az évzáró ünnepségen Lúdas Matyi vagy A kíváncsi királykisasszony történetét.
Azonban hamar eljön az idő, hogy ezeket már nem az óvó néni, nem anya, apa, a tesó és nem a tanító néni olvassa fel, hanem önmaguk.
Fedezzétek fel ennek örömét, szépségét!
Most lehet, hogy fájdalmas a búcsú, de az idő kereke megállíthatatlan.
Egyet azonban soha ne feledjetek: az Árnyas Óvoda, a társak és az óvó nénik mindig visszavárnak!
"Szeresd a szépet, keresd a jót,
Ha szükséged van rám, én mindig itt vagyok" - hangzott az óvó nénik utolsó mondata csöndesen, biztatóan, ám kissé elszorult torokkal. Ha lehetett volna, talán itt megállították volna az órát, hogy a búcsúzkodás perceit elodázzák...
"Töröld le könnyedet,
Kisírt szemedben mosoly legyen és derű,
Minden nap kezdődik valami valami nagyszerű,
valami gyönyörű."
