Mihály - napi vásár
Közhírré tétetett, hogy ismét vásár lesz az Árnyas háza táján. Ennek a napja - mint általában szokott - meg is érkezett. Az asztalok portékákkal feldíszítve izgatottan várakoztak, hogy új otthonra leljenek. Sok szorgos kéz serénykedett, munkálkodott rajtuk, hogy örömet szerezzenek az ide látogató vendégseregnek.
Bevallom egy leheletnyivel nagyobb izgalom és várakozás előzte meg az idei vásárt. Egy régóta áhított esemény volt készülőben. Az elmúlt Mihály napok eredményeként ezen a nyáron végre felépülhetett nagy álmunk, a kemence. Felavatására ez az alkalom ígérkezett a legméltóbbnak, ennek gondolata perzselte olyannyira a levegőt.
Már napokkal a nagy esemény előtt izzott a kemence és árasztotta hívogató melegét. Egy olyan környezetbe épült, amely alkalmassá teszi, hogy akár több csoport is körbeülhesse, és hallgathassa meséjét.
Végre eljött a nagy nap. A vásári asztalok roskadoztak a szebbnél - szebb portékáktól, melyek mind egyedi, kézműves termék címmel büszkélkedhettek. Gyerekek, óvó - gondozó - dajka nénik, anyukák és nagymamák lelkes munkája és energiája mutatkozott meg bennük, akárcsak a süteményekben, melyek ismét szép számmal sorakoztak az asztalokon. Hálás köszönet Mindenkinek értük!
Megkezdődött a vásár. Az óvodások nyitó műsorában az aprócska leányok fejkendőben, kosárkával kezükben kínálták a portékákat.
"Eladó, eladó! Kiáltja az eladó.
Van itt minden, ami kell,
Ez sípol, az kelepel.
Amaz pedig kalapál,
Áll a vásár, áll a bál!"
Nem kellet sok a kalapos legényeknek sem! Szekerekre pattantak, hogy elköltsék fél pénzüket lóra, tyúkra, kakasra, tehénre, és még ki tudja hányféle jóra. Tán még most is vásárolnának és dalolnának, ha az a fél pénz el nem fogyott volna!
Mivel a fél pénz nem tartott sokáig, hát a vásári előadás véget ért, és megkezdődhetett a kemence avató szertartás. A kerti sütögető és környéke megtelt mindazokkal, akiknek segítő hozzáállásával lehetővé vált, hogy aznap itt állhattunk és örülhettünk az udvar új ékességének. Sokan eljöttek, azok is, akik közben már "elballagtak", de fontos volt számunkra, hogy hálánk feléjük is eljusson. A viszontlátás öröme még fokozta a hangulatot. A szeretet energiája körbeölelte a a kemencét, mely majd visszasugározza ezt minden melegével a gyerekek felé, amikor majd itt üldögélnek egy - egy foglalkozáson.
A kemence megszentelése utat engedett a finoman illatozó kenyérlángos falatkák megkóstolásának. Igazán remek volt, de remekek voltak a vásári sütemények, a lángos, a palacsinta, melyek majszos mosolyt csaltak az arcokra, de hasonló öröm csillant meg a gyermeki szemekben egy - egy megszerzett portéka láttán.
A nevetést, a vidámságot a gyerekek kedvence, a kosár körhinta repítette szét az árnyas fák között. Fáradhatatlanul pörgött, egészen addig, mígnem teljesen besötétedett.
A kemence szemének narancson izzó ragyogása is már csak pislákolt, de a mélységes öröm, melyet érzett, még sokáig melengette szívét.
