Mihály - napi vásárban
Ej, Mihály nap, Mihály nap! Mi történt veled, hogy ily csúful elbántál velünk? Tán az volt a baj, hogy a Mihály-napi vásár Kende napján történt? De hát a mai zsúfolt világban gyakran megesik, hogy a dolgok átrendeződnek, s szombaton van csütörtök, nyáron ősz, s a Mikulás sem mindig hatodikán érkezik! Akkor miért ne lehetne Kende napján Mihály nap?
Pedig úgy tűnt, hogy ez mégsem fér bele a világ rendjébe. Legalábbis az ideibe. Mert az Árnyas történelmében ilyen még nem volt, hogy a Mihály napi vásárt így elmossa az eső. Más ünnepet már igen, de ezt! Még soha!
Pedig most megesett, hogy annyi eső esett, hogy alig lehetett átlátni az esőcseppek sűrűjén.
A kosár körhinta is ázottan szomorkodott az óvoda udvarán. Vajon ma kit pörgethet meg, kinek a kacaját szórhatja szerteszét?
A gyerekek és az óvó nénik által készített portékák izgatott várakozással, reménykedve kukucskáltak kifelé az esőfüggöny mögül. Vajon az idén lesz, aki hazavigye őket, meglelik - e új gazdáikat?
Ilyen sóhajok közepette megérkezett az első vásárló.
"Engem vegyél meg, engem...!" - illették magukat a portékák, s a kiválasztottak boldog mosollyal és megnyugvással intettek vissza asztalon maradt társaiknak.
Aztán egyre több vendég érkezett..., s hamarosan olyan mozgás kerekedett a vásári asztalok előtt, hogy ennek láttán nemcsak a portékák, hanem az udvaron álldogáló körhinta is jobb kedvre derült!
"Csak tessék, csak tessék!" - hallatszott hol innen, hol onnan a kiáltás.
"Víg úrfiak, lenge lányok,
olcsó árukat kínálok!
Van tükrös szív, cifra kanál,
Gyömbér-kalács halomban áll!"
A folyosón frissen sült lángos és palacsinta illata kísérte a vendégek útját, s terelte az egyik asztaltól a másikig a vásározókat.
"Aki nem vesz, arrébb álljon,
Hogy a szomszéd is jól lásson! "
S a portékák fogytak, az asztalok üresedtek. A vidám vásári kavalkád láttán az eső is alábbhagyott, s a vendégek kimerészkedtek az óvoda teraszára is. Jól tették, de milyen jól!
Egy hosszú asztal finom süteményekkel telve rogyadozott. Anyukák, nagymamák remekei bocsáttattak itt áruba. Volt is nagy sikerük, akár sós volt, akár édes! Köszönet érte!
Ekkor már a kosár körhinta sem hagyta magát, fogadta a gyerekeket, s pörgött velük sebesen, fáradhatatlanul, s az eső után itt maradt tócsák és esőcseppek mint egy óriási tükörteremben sokszorosították a mosolyokat.
Az óvodások műsora és a népi játékok sajnos az időjárás miatt kiszorultak a színről, de azért a jókedv és vidámság ennek ellenére velünk tartottak.
