Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás!
Aznap reggel szinte csak úgy kiugrottam az ágyból. Ma jön az oviba a Mikulás! Vajon mit fog nekem mondani? És mit fogok kapni? Sok finomságot, mint a jó gyerekek? Esetleg egy virgácsot, mint a rosszak? Nem tudhatom, szerintem általában jó gyerek voltam, de hát ki nem rosszalkodik néha? Nos, nemsokára kiderül...
Amikor beértem az oviba egyből egy meglepetés fogadott. A méhecske csoport át volt alakítva egy bábszínházzá. Ezek szerint az óvónénik készültek nekünk valamilyen Mikulásos előadással. Hmm...akkor még várnunk kell a Télapó érkezééig. Sebaj, legalább addig sem unatkozunk majd. Nem is sokkal később beültünk a csoportszobába és elkezdődött az műsor.
Az előadás a Mikulásról, a manókról és a krampuszokról szólt. A Télapó indulás előtt elkérte a manóktól a nagykönyvet, amelybe egész évben gyűjtögették az információkat a gyerekekről. Néha persze a Mikulás is belenézett a mindent látó nagy távcsövébe, de a legtöbbet mégis a manók tudtak, hiszen ők megbújtak az ovis csoportokban és figyeltek bennünket.
A könyvben a Mikulás azt olvasta, hogy voltak, akik egész évben jók voltak. Segítettek az óvó néniknek, ügyesek és okosok voltak a foglalkozásokon és kedvesen viselkedtek a barátaikkal. Az ő kívánságaikat örömmel olvasta a Mikulás, hiszen megérdemlik. Azonban sajnos olyan gyerek is, akik rosszalkodtak az óvodában, bántották a társaikat és nem hallgattak az óvó nénikre sem. Ők virgácsot érdemelnének. Na, de majd meglátjuk – mondta a Mikulás és elindult, hogy tele pakolja a puttonyát.
Pakolás előtt azonban a nagykönyvet rábízta a manókra, hogy pakolják el, de ezt ők mégsem tették meg. Ezt a krampuszok jól kifigyelték, és széttépték a könyvet. A lapokból tépkedett cafatok csak úgy szálltak mindenfelé. Amikor a Mikulás indulás előtt a könyvet kérte a manóktól, észrevették, hogy a krampuszok rosszalkodtak és a könyv megsemmisült. Nem volt mit tenni, a Mikulásnak útra kellett indulni, hogy minden kisgyerekhez eljusson ezen a napon, a manókkal és krampuszokkal majd akkor számol, ha hazaérkezett.
Az előadás után mindannyian visszamentünk a csoportszobákba. Gyorsan rendet tettünk, előkészítettük a helyet a Mikulás érkezésére. Tettünk ki egy nagy, kényelmes széket, ami mellé odahelyeztük a napokban sütött süteményeket és egy kis tejet. Ezután türelmesen várakoztunk...Mígnem egyszercsak megpillantottuk az ablakban...
A nagy bejárati ajtón érkezett az óvódába, majd csoportról csoportra járva meglátogatott bennünket. Először a Csiga csoportban járt. Kopp-kopp. Lehetett hallani az ajtón. Gyorsan felpattantunk, és odakísértük a Mikulást a kényelmes székhez, majd elmondtunk egy verset.
"Éj-mélyből fölzengő
csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.”Majd a Mikulás elővette a mindentudó listáját, amelyen egyesével fel volt sorolva mindenkiről néhány információ. Tudta például, hogy mikor vitatkozunk a barátainkkal, szótfogadtunk-e Ani néninek és Mariann néninek, szépen rajzoltunk-e. Megígértük neki, hogy a jövőben még ennél is kevesebbet fogunk veszekedni egymással, halkabban fogunk beszélgetni és okosan figyelünk majd, amikor az óvónénik tanítani próbálnak bennünket.
A Mikulás útja a Süni csoportba vezetett tovább. Itt is szívéjes fogadtatásban volt része. Egy kényelmes szék, egy kis sütemény és tejecske a süniknél sem maradt el. Miután megvendégeltük a Mikulást és megígértük, hogy erről Télanyónak egy szót sem szólunk, elmondtuk azokat a verseket, amelyekkel erre a napra készültünk.
Ezután egyesével a Mikulás elé álltunk és meghallgattuk a véleményét rólunk. Nálunk sok dicséretet kaptak a nagyobbak, mert ügyesen segítenek Gabi néninek és gondoskodóan bánnak a kisebbekkel. A kisebbek pedig azért lettek megdicsérve, mert okosan viselkednek és hallgatnak a nagyobbak tanácsira és általában szót fogadnak az óvónéninek. Persze nekünk is kellett ígéretet tenni, hogy a továbbiakban megőrizzük jó szokásinkat és javítunk a rosszabbakon.
A következő állomás a Katica csoport volt. Mi is szépen megvendégeltük a kedves Mikulást, de persze nekünk sem szabad egy szót sem ejteni Télanyó előtt arról, hogy mennyi sütit adtunk a Télapónak. Majd mi is elénekeltünk egy-két szép Mikulásos dalt.
„Esik a hó térdig ér már,
hóból épült hófehér vár.
Abban lakik a hóember,
hócsatázni velünk nem mer.”Természetesen az ajándékcsomagok kiosztása a katicáknál sem maradt el. Bár sok beteg kisgyerek volt, akik sajnos nem tudták átvenni személyesen a csomagokat, de az óvónénik eltették nekik, ha majd meggyógyulnak, ők is megkapják. Így helyettük is ígéretet tettünk, hogy a következő évben is legalább annyira jó gyerekek leszünk, mint idén is voltunk. Így virgácsot ebben a csoportban sem kapott senki.
Végül, de utolsó sorban a Méhecske csoportba is megérkezett a Mikulás. Szép rendezett terem, előre bekészített szék várt rá nálunk is. Miután a helyére kísértük a Télapót, mi is helyet fogaltunk a székeken, ami alá odatettük azokat a rajzokat, amelyeket majd a Mikulásnak adunk, ha bennünket szólít. Előtte azonban mi is verssel köszöntöttük őt.
Majd egyesével kimentünk a Mikulás mellé, meghallgattuk, hogy mit látott egész évben és ígéretet tettünk, ha szükség volt rá, hogy jövőre a rossz tulajdonságainkra is sokkal jobban odafigyelünk. Nem kiabálunk a csoportban és odafigyelünk egymásra is. Azért persze dicséretet is kaptunk, hiszen a nagyobbak már nagyon ügyesen tudnak rajzolni és verset mondani, így segítenek az óvónéniknek, a kicsik pedig okosan követik az idősebb társaikat, ezért ők is gyorsan fejlődnek.
