Szülők írták...

A Méhecskék évzáró ünnepségén a ballagó kislányok apukáinak humorral átitatott búcsúbeszéde gyorsan leszárította a könnyeket és széles mosolyt varázsolt az arcokra...

Ezt a beszédet szeretnénk megosztani Veletek, mert e szavak szívünknek nagyon jólestek, s úgy érezzük, hogy a szülők által megfogalmazott gondolatok nemcsak a Méhecske csoportot jellemzik, hanem az Árnyas Óvoda egészének munkáját, légkörét, szellemiségét is tükrözik. Köszönjük e szép és vidám sorokat, s kérjük, Te is Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!

"...
Évekkel ezelőtt büszkék voltunk, hogy már oviba fog járni a kislányunk. Ehhez felelős apukaként olyan ovit választottunk, ahol biztosítva van a családias légkör, és a gyerkőcnek minden lehetősége megvan, hogy gondoskodó és szerető környezetben fejlődjön, okosodjon és ügyesedjen. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy megismerjék és megtanulják óvni a természet értékeit, és szép, egészséges, biztonságos körülmények várják őket az óvodai évek alatt. Ezen túlmenően elengedhetetlennek tartottuk, hogy az oviban legyen mosómedve is. Ezért örültünk, amikor feleségünk bejelentette, hogy az Árnyas Ovit választottuk.
A beszoktatás zökkenőmentesen és gyorsan zajlott, - vagy kevésbé zökkenőmentesen és egy kicsit lassabban. Az óvónénik és dadusok szeretettel fogadták kislányunkat és apukájukat is.
Az Árnyas Oviban egyetlen hétköznap sem volt hétköznapi. A napi munkába indulás előtt mindig jó érzéssel töltött el, hogy kislányunk boldogan integet az ovi ablakából miután a reggeli rohanásban alig 15-20 perc alatt sikerült levenni a kabátot és a cipőt és ráimádkozni a papucsot a gyermekre. Mindig azzal a nyugodt érzéssel indultunk munkába, hogy a gyerek jó helyen van, és jó esetben a balett cucc sem maradt a kocsi hátsó ülésén.
Késő délután Schumacher módjára száguldva rohantunk az oviba, hogy időben ott legyünk, bár tudtuk, hogy az sem baj, ha késünk egy kicsit, mivel a kislányunk olyan jól érzi magát, és úgy el van foglalva valamivel, hogy úgysem akar azonnal hazajönni megérkezésünket követően.
Miután megkaptuk a szokásos apának járó többnyire nekifutásból indított ölelést, majd az elmaradhatatlan „anya hol van?” kérdést, nekiláthattunk a belátható időn belüli hazaindulást célzó sürgető műveleteknek. Amíg zajlott a hazaindulást megelőző szokásos átöltözéssel egybekötött csajbuli, mi a „készülj, öltözz, itt maradsz” mantrát ismételgetve gondosan kiválogattuk a lányok aznap elhasznált ruháit. Alapos, és a témában messzemenőkig tájékozott férfiember lévén gyakran kérdezgettük kislányunkat, hogy „ez a te ruhád? Ez a te ruhád?”
Itt szeretnénk megköszönni apukatársaink nevében a kedves anyukáknak, hogy az összes, valami tévedés folytán hazaszállított, nem a saját gyermekhez tartozó ruhát is kimosták, és szép tiszta állapotban vitték vissza jogos tulajdonosának.
Hazafelé a kocsiban mindig megtudtuk, hogy melyik kisfiú volt rossz, ki kivel játszott vagy éppen nem játszott és hogy esetlegesen történtek-e csínytevések.
A mindennapos számos játék, alkotó elfoglaltság, tanulás és sport mellet kiemelnénk, hogy a lányok rendet és rengeteg önállóságot is tanultak az ovis évek alatt. Örömmel láttuk, hogy egyre ügyesebbek kreatívabbak, öntudatosabbak, és ahogy azt az óvónéniktől ellesték, gondoskodnak a kisebbekről is. A fejlődés nyilvánvaló és napról napra egyre jobban észlelhető volt. Ahogy fogytak a gyerekek tejfogai, remélhetőleg úgy lettünk mi is egyre ügyesebb és rutinosabb ovis-lányos apukák.
A Madárovi, az Árnyas Tábor, a természet folyamatos közelsége az erdei élőlények és a környezet megismerésén túl azok tiszteletére és szeretetére nevelte gyermekeinket, aminek nagyon örülünk (...)
A nyaralások alatt egyre nyugodtabban zavarjuk vissza az úszómestert a helyére, azzal, hogy ne aggódjon, szerencsére jól úszik a gyerek. Mindig mosolyogva hallgatjuk végig a zeneoviban tanult dalokat, …akár vasárnap reggel 6 óra 15 perckor is. Valamint pár éve még egyikünk sem gondolta magáról, hogy rövidesen fanatikus balett rajongó lesz.
Mindig nagy csodálattal nézünk Anikó néni kreativitását dicsérő kis kézműves remekművekre, melyeket valószínűleg legalább akkora örömmel készítettek a gyerekek, mint amennyire mi örülünk, amikor megkapjuk őket. Itt megjegyeznénk, hogy már annyira vastag a hűtőszekrény ajtaja a sok oviban készült képtől, ráaggatott műalkotástól, hogy már-már komoly erőfeszítést jelent egy jól megérdemelt sörhöz való hozzájutás.
Ámulva hallgatjuk, ahogy gyermekünk verset szaval, szerepet tanul a következő előadásra, beszámol a Mónika nénitől tanult játékokról, foglakozásokról, tudományos kísérletekről. Szerencsére a gyermek otthon csak pár kísérletet ismételt meg, és szerencsére már a kutya is előkerült.
A közös alvások,- vagy a nap további részére vonatkozóan egy szülői rémálommal is felérő- nem alvások, a közös meditációk, a szülinapi ünnepségek, a kerti ebédek, sütés-főzések, a vidám közös gyerekprogramok valódi közösséget hoztak létre.
(...)
A szürkének koránt sem nevezhető hétköznapokat számos program, esemény, ünnep és kirándulás tette még színesebbé, mind a gyerekek, mind szüleik számára.
A Mihály napi vásárok forgataga, a Márton napi felvonulás és manókeresés, nem is beszélve a kapcsolódó töklámpás készítő versenyről, az adventi készülődés, a Mikulás látogatása, a karácsonyi ünnep meghittsége mind az ovis élet része volt.
A farsangi vigasságok, a kiszebáb égetés, a húsvét, a nőnap, az anyák napja és a gyereknap mellett nagy megelégedettségünkre az apák napja is megünneplésre került, ami számunkra, mint a férfi egyenjogúság élharcosai számára –akiket gyakran halmozottan hátrányos helyzetű lányos apának is neveznek- tényleg nagyon jólesett.
A rendezvényeken a gyermekek előadása mellett az óvónénik és dadusnénik is mindig új, színvonalas műsorral szórakoztatták a megjelenteket. Kiváló és ötletes díszletek és jelmezek, magas szintű mondanivaló, a kiváló zene és énekek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy felejthetetlenné tegyék az előadásokat, … akár szakállban, akár szakáll nélkül adták azt elő az óvó nénik és dadusnénik.
Mi ilyenkor, miközben a férfitermészetből eredendően japán turistákat megszégyenítő technológiai felszereltséggel rögzítettük az eseményeket a digitális örökkévalóság számára, mindig nagyon jól szórakoztunk.
Kedves Óvó nénik! Kedves Dadus néni!
Mi a napi munkánk során egyszerű dolgokkal foglalkozunk, mint például egy vállalkozás ügyeinek intézése, gyógyszerek forgalmazása, vagy repülőgép alkatrészek gyártása. Csodálattal és elismeréssel nézünk munkátokra, melyről nagyon jól tudjuk, hogy mennyi empátiát, türelmet, odaadást és szeretetet igényel.
Meggyőződésünk; hogy az oviban valójában egy meteorológiai állomás üzemel, hiszen mindig tudjátok, hogy mikor jön hidegfront vagy melegfront, vagy hogy este vihar lesz vagy akár havazás.
Az udvaron „csendben” játszó gyermekek mellett egy egyszerű halandó férfiember maximum 12 percet bírna ki megfelelő füldugó nélkül. Ti mégis órákon át felügyeltek mindent és mindenkit bámulatos rutinnal és elhivatottsággal. A balesetek sürgősségi lelki és testi ellátását még Ross doktor is megirigyelhetné.
Ezen viszontagságok ellenére mindig jókedvűek és kiegyensúlyozottak vagytok, amikor találkozunk.
Mi őszinte tisztelettel és szeretettel köszönjük azt a sok munkát, amit gyermekeink szellemi és testi fejlődéséért, jövőjéért végeztetek. Biztosak vagyunk benne, hogy okos és talpraesett kisiskolások lesznek, mivel a tanító nénik komoly alapokra építkezhetnek, amit nektek köszönhetünk.
Köszönjük szépen."

Gábor, Ákos, János