Tavaszi zsongás
Tél utáni álmos dermedtségéből tavasszal felélénkül a táj, s újult energiákkal telve szorgos munkálkodásba kezd mindenki, emberek, állatok, növények egyaránt. Az Árnyas óvodásai vidáman csatlakoztak e serény sereghez.
Osvát Erzsébet: Tavasz a várva várt
Ki csalogat
napsugarat?
Távolba szállt
madarakat?
Ki festi az eget
kékre,
hóvirágot
hófehérre?
Ki ad bársonyt
a barkákra,
zöld ruhát a
fázó fákra?
Tavasz ő,
a várva-várt.
Végre, végre
ránk talált!
Örülnek a
gyerekek:
vetnek
cigánykereket.
Igen, a gyerekek nagyon örülnek a tavasznak, a jó időnek, mert végre sokat lehet játszani a szabadban, ám nemcsak cigánykereket vetnek, hanem magokat is a földbe, mert eljött az ideje a kerti munkálkodásnak. Reméljük meg is lesz az eredménye, s a közösen elültetett növénykék terméseit is együtt élvezhetik majd. Ám erre még várni kell, de nem elég várni, gondozni, törődni kell velük, hogy szép termést hozzanak.
A tavasztündér örömmel figyeli a szorgos kezek munkálkodását, szívesen tart a gyerekekkel, bárhová is hívják őt.
Az Árnyas óvodásai nem hagyják magára a tavaszt, beviszik őt a csoportszobákba, az alkotásaikba, meséikbe, játékaikba, csemegéikbe, minden ténykedésükbe, ezért aztán ezer színben pompázik, ragyog az élet körülöttük.
Persze néha a szél is fújdogál, ám ami különös, hogy az sem csak kint, bent éppen ugyanúgy.
Csak úgy lengette a színes kendőket, szalagokat, papírforgókat, a gyerekeket, néha olyan erősen és hangosan süvített, hogy a forgókat egészen a pocakok mélyéig repítette. Ám ez senkit nem zavart. Sőt! Nagyon ízlett mindenkinek.
A kövekkel, kavicsokkal már nehezebb dolga volt, de a homokból igazi remekműveket alkotott.
A tavaszi eső eddig kérette magát, végre az is eleredt, már nagy szüksége volt rá az elültetett magocskáknak és a növényeknek!
Szumma szummárum, lehet eső, lehet szél, napsütés vagy jó meleg, nem számít, hiszen tavasz van, végre tavasz!
"Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút."
Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát,
Barik születnek földre, égre;
Tavasz van, Tavasz, végre, végre!
