Utazni jó!
A nyár az az évszak, amikor a legtöbben útnak erednek, hogy a jól megérdemelt pihenés kapcsán felfedezzék a nagyvilágot. A technikának köszönhetően ma már nincsenek távolságok, max. az anyagi korlátok szabnak határt annak, hogy ki meddig jut el. De ha az korlátozott, akkor sincs gond, mert a könyvek, ismeretterjesztő filmek is elénk tárják az ismeretlent, de van valami, aminek viszont semmi sem szabhat határt, ez pedig a képzelet. Az bárhová elrepíthet...
Az Árnyas óvodások is ismereteiket felhasználva a képzelet szárnyára pattantak, s utaztak, utaztak, utaztak..., ameddig kedvük, s idejük engedte. Útitársul Fésűs Éva könyvéből Pöttömke is melléjük szegődött, aki viccesebbnél viccesebb nyári kalandjaival szórakoztatta új barátait.
Hétfőn már korán reggel csörgött a vekker óra, mert készülni kellett a nagy útra. Egy kis frissítő torna után könnyebb volt a döntés, hogy merre vegyék az irányt és hogyan érjék azt el.
Kihajtogatták a hatalmas térképet, néztek egyik csücske felé, aztán másik csücske felé, s hogy biztos legyen a döntés, képeken is szemügyre vették a célpontot, amit végül mindenki kiválasztott magának.
Eltervezték, hogy mivel utaznak, szárazföldön, vízen vagy épp levegőben jutnak el oda. Akadtak olyanok, akik léghajót, sőt űrhajót választottak! Aztán tárcsázás, jegyrendelés, a bőrönd is lekerült a szekrény tetejéről, s megkezdődhetett a pakolás. Nem tudom, mi a véleményetek, de nekem az a tapasztalatom, hogy egy utazás megkezdése mindig annyi tortúrával jár: mit vigyek és mit ne; jaj! nem fér be a bőröndbe; hol az útlevél; siess már, mert elkésünk!... stb.... Átélte ezeket már valaki?
Azonban itt a gyerekek örömmel, mit örömmel, széles vigyorral rakták tele mindenféle szükséges eszközzel bőröndjeiket, pl. ágyneművel, társasjátékkal, napszemcsivel, stb..., de még a fogkefe sem maradt ki belőle!
Végül a legtöbben repülővel szálltak a magasba, s a homokos tengerpartig meg sem álltak. Ott aztán ment a móka, kacagás, belevetették magukat a puha homokba.
A távolból előtűnt egy vitorla, egy szép nagy hajó várta utasait. A gyerekek beszálltak, a hajó szép lassan ringatózni kezdett a hullámokon...Aztán rajta! Indult a verseny!
Kagylókat is gyűjtöttek szép számmal, amiből aztán mesés képeket készítettek, természetesen, hogy legyen egy szép emlékük erről a kellemes nyaralásról.
Azt, hogy valójában a képzelet szárnyán ki meddig jutott, nem tudom pontosan, de egy biztos: utazni jó, de van ennél még jobb dolog a világon: haza jönni.
Kellemes utazást és még kellemesebb itthon létet kívánunk mindenkinek!
