Vízi Madárovi
"Csipp,
csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz:
olvad a jégcsap,
csepereg a víz." - írja e sorokat Weöres Sándor Olvadás című versében. S valóban a tavasz sokszor így kezdődik, azonban ez az évszak az idén a téli hideg és a csapadék hiányában nem így érkezett. Ennek ellenére az Árnyas Ovi vizes hetének fontos állomásai mégiscsak így indultak útjukra.
Csipp, csepp, csepegett Barna bácsinak, a Madárovi lelkes madarászának első diaképén az olvadozó jég borította ágacska. Témánk a víz, ezért olyan növényeket és állatokat hozott, melyeknek élete szorosan kapcsolódik a Föld eme fontos eleméhez. Természetesen mindenkinek szüksége van rá, senki nem élhet nélküle, de vannak olyanok, akik a napsütés helyett sokkal inkább az esőt választják. No az nem én vagyok, és szerintem ezzel sokan vagyunk így, de hát a természet sokszínű és kiszámíthatatlan! Vagy mégsem?
Kezdhetjük is rögtön a csigákkal. Ők azok, akik a nyirkos időt kedvelik. No nem az Árnyas Ovi Csiga csoportjára gondolok, hanem azokra a házukat cipelő lényekre, akik szeretik, ha mindig nedves a bőrük. Hasonlóan vélekednek a vizes kabátról a varangyos békák és a vízisiklók is. Bár ebben egyetértenek, de brekiék mégsem kedvelik a csúszó - úszó siklót, mivel azok legfőbb tápláléka az ebihal. Ez szomorú, ámde szükségszerű dolog, mert így nem botlunk lépten - nyomon "ugráló kövekbe".
No, persze köszönhetjük ezt a gólyáknak is, akik mostanság térnek haza messzi útjukról, s őket köszönti sárga virágaival, s adja hírül jöttüket a mocsári gólyahír.
Azonban nemcsak ők pompáznak sárgában, a szalamandra fekete bőrén szintén szívesen viseli ezt a színt, hogy felhívja figyelmét mindenkinek arra, hogy ő mérgező. No nem annyira, csak épp úgy, hogy a falánk száj, aki megéhezett rá, azonnal kiköpje. Ez a fekete - sárga ruhakombináció a méheknek, darazsaknak is tetszik, de ez csak egy mellékzönge, mert ők nem kötődnek annyira a vízhez. Ők inkább a másik csoportot erősítik.
Az erősről meg a bivaly jut eszembe. Ő úgy szereti a vizet, hogy ha meglátja, hanyatt - homlok rohan feléje, nem törődve akadállyal vagy éppen az utána húzott alkalmatosságokkal sem. Úgyhogy egy hasznos tanács mindenkinek: víz és bivaly közé sose állj!
Nagytestű és erős a gímszarvas is, vére heves, különösen ha szerelmes, ugyanis ilyenkor belázasodik, de vizet látván talán megfontoltabb előbb említett társánál. Ő is kedveli a H2O-t (csak azért írom így, hogy ne legyen szóismétlés), de ő inkább annak dagonyásabb verzióját, amivel nemcsak hűti felhevült testét, hanem a rovarok ellen is kiváló pakolás.
Vizes kalandunkat végül fejezzük be könnyebb témával, például a tőkés réce, a parti fecske, a dankasirály és a hegyi billegető, akik jóval pehelysúlyúbbak az előbb említetteknél, mind - mind a víz szerelmesei. No ez lehet, hogy így túl romantikusnak tűnik, de mennyivel szebben hangzik annál, hogy ezek a madarak azért élnek a víz közelében, hogy jókat ehessenek.
Pedig hát ez a hétköznapi igazság, de engedtessék meg, hogy tavasszal, ilyen gyönyörű időben a hétköznapi dolgokban is fellelhessük az élet ünnepélyesebb, varázsosabb lényegét. Mert sok csoda van, csak fel kell ismerni!
