Búcsúuzsonna
Némi meghatottsággal, ám a megszokott jó hangulatban telt az óvodába induló bölcsődések utolsó eseménye, a búcsúuzsonna. Az idő kereke megállíthatatlanul halad előre, így elérkezett az az időpont is, amikor azok a kicsik is elballagnak, akik egy esztendővel ezelőtt még csak szemlélői voltak a nagyok búcsúztatásának. Most ők bújtak ebbe a cipőbe.
A bölcsis gyerekek számára nem szomorú esemény az, hogy óvodába kell menniük, sőt, inkább büszkeség tölti el kicsi szívüket.
Végül is ők már nagyok lettek és okosak, mindent megtanultak, amit eddig meg lehetett és kellett, úgyhogy jöhetnek az újabb kalandok, azok, melyekben eddig csak az óvodások részesülhettek.
Természetesen a gyermekek örömének örülnek a szülők, a gondozó - és dajka nénik, ám ennek ellenére az ő szívüket belengi némi szomorúság is. Az a szomorúság, ami egy elválással együtt jár. Hiszen ismét véget ért valami, egy út, amit eddig közösen tettek meg a gyerekekkel.
Az elváláshoz hozzá lehet szokni, hiszen tavaly is elballagtak, jövőre is fognak, ám az érzéshez, ami ezzel jár, talán soha. Először a készülődés izgatottsága jelentkezik, aztán a meghatódottságé, s hamarosan a hiányé. Ez nem csoda, hiszen az apróságok egészen pici koruktól lettek a gondozó - és dadus nénikre bízva, s alakult ki közöttük egy láthatatlan kapocs, amit úgy hívunk, hogy bizalom, szeretet. Ez táplálta az elvetett magocskákat, melyek fokozatosan szárat, levelet eresztettek, s most el kell engedni őket, hogy tovább fejlődjenek.
Ám még mielőtt végleg búcsút intenek a bölcsitől, kijár nekik egy utolsó vidám délután, melyre a gondozó - és dajka nénik nagy szeretettel készültek.
Az udvar vidám ünneplőbe öltözött, léggömbök és a ballagó gyerekek fényképei hozták új mozgásba a jól ismert környezetet.
A gyerekek izgatottan léptek ki az ajtón, s boldogan integettek szüleiknek, akik igyekeztek gyermekük legfontosabb pillanatait megörökíteni az utókor számára.
Készültek képek arról, ahogyan együtt játszadoztak, énekeltek, zenéltek, ahogy a ballagók megkapták úti batyujukat, s ahogy a magasba röptették az itt eltöltött évek emlékére a színes léggömböket.
Vidám arcok néznek majd vissza a képekről ahogy uzsonnáznak, tortát majszolnak, ahogy a táncot ropják, vagy épp a lufikat lengetik.
Ez a legjobb nap a világon. Egy önfeledt, vidám együtt mókázás. Most anya és apa is itt van. Meg a barátok. A gondozó - és dadus nénik. Az óvó nénik is meglátogattak. Sok finomság. Játék. A hogyan tovább legyen a holnap zenéje.
Lehet, hogy a gyerekek elmennek, lehet, hogy ezentúl sokkal ritkábban láthatjuk egymást, ám most, ezen a délutánon csak egy dolog számított: az együtt töltött utolsó nap boldog érzéseket hagyjon mindenki szívében. Reméljük, sikerült.
