Pünkösdi játékok az Árnyas kertben
A Pünkösd a Húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.
Ehhez az ünnephez is számos népszokás és hagyomány kapcsolódik, melyet az Árnyas Óvoda gyerkőcei évről évre gyakorolnak. Ebben az évben sem maradhatott el a pünkösdi király és királyné választás, majd az ehhez kapcsolódó pünkösdölés. Minden csoport külön – külön tartott játékokat, amelyek kiderült melyik ifjú a legbátrabb és legügyesebb. A játékokat pedig komoly készülődés előzte meg. Elkészültek a táltos paripák és a leányok díszes, virágos fejdíszei is, amelyek elengedhetetlenek egy ilyen ünnepen.
Amikor elérkezett Pünkösd napja már mindenki izgatottan várta a
pünkösdi királyválasztást, ami egyébként a középkor óta ismert szokás. Ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette. Továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak. Nálunk sem volt ez másképp. A legényeknek lóversenyen, karikadobáláson és végül még egy szkander döntőben is részt vettek.
Természetesen egy királynak szüksége van egy királynére is, amely a
pünkösdi királynéjárás hagyományához kapcsolódik. Eredetileg négy (később több) nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekeltek, és jókívánságokat ismételgettek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.
Majd, amikor már volt királyunk és királynénk is, nem volt más hátra, mint az ünneplés. Ekkor következett a
pünkösdölés nevezetű szokás, amikor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. A szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.
Végül pedig már tényleg csak annyi volt a dolgunk, hogy táncoljunk és szórakozzunk egy jó nagyot együtt. A királyi pár és az udvartartása is nagyon élvezte ezt a napot. A kör és párostáncok alatt is vidáman énekeltünk egészen addig, míg teljesen elfáradtunk.
