Évzáró és Ballagás a Süni csoportban
Végre elmúlt, ennek is vége, / Az óvoda udvara üresen áll… Kezdődik a dal egy picit másképpen. A lényeg azonban ugyanaz. Tényleg vége ennek a tanévnek. Búcsúzunk a jól megszokott hétköznapoktól, a barátoktól, akiket jövőre már az iskola varázslatos világa vár, sőt búcsúzunk Gizi nénitől és Mariann nénitől is.
A Süni csoportosok évzáró és ballagási ünnepélyén bepillantást nyerhettünk a gyerekek mindennapi életébe. Azokból a jeles napok hagyományos játékaiból láthattunk ízelítőket, amelyeket szülőként még sosem nézhettünk meg. Volt babázás, szüretelés és pünkösdölés is. Majd elbúcsúztattuk szeretett óvó néninket, dajka néninket és barátainkat.
Vegyes kis csoportunkban a legnagyobbak és a legkisebbek is jól kijönnek egymással. A picik sokat tanulnak az idősebb gyerekektől, a nagyobbak pedig gondoskodhatnak a kisebbekről. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy család, mintha csak testvérek lennénk. Azt pedig, hogy nagylányokként milyen gondoskodók is tudunk lenni, megmutattuk egy babázós játékban. Szeretjük, dédelgetjük, tanítgatjuk az apróságokat és ez nem csak a játék kedvéért működik így.
„Én is pisze,
te is pisze,
gyere, pisze,
vesszünk össze!”A következő játék a szürethez kapcsolódott. Miután körbe álltunk, énekekkel és versekkel kísértük a táncot. A kör közepére állítottuk az öreg csőszt, akinek a szőlőit csíntalan gyermekekként egy picit megdézsmáltuk. Próbáltunk nagyon halkan lépdelni a szőlősorok között, de sajnos minden alkalommal lebukott az egyikőnk és a csősz jól elnáspángolt bennünket.
„Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében.”Majd a pünkösdölés következett. Ehhez az ünnephez is számos népszokás és hagyomány kapcsolódik, melyet a Süni csoportos gyerkőcök évről évre gyakorolnak. Bemutattuk a szülőknek is, hogyan kell pünkösdi királyt és királynőt választani. A legényeknek próbák sorát kell kiállni ahhoz, hogy eldőljön melyikőjük is a legrátermettebb. Ez idő alatt pedig négy nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekeltek, és jókívánságokat ismételgettek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Miután sikerült királyt és királynőt választani, már csak a mulatozás következhetett.
„Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske,
nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta!
Rajta, rajta, leszakadt a pajta,
leszakadt a pajta, bent maradt a macska!”
A játékok után egy kis pihenőt kértünk, hogy felkészülhessünk a ballagásra. Amikor visszatértünk a színpadra, már csak a ballagó ovisok szerepeltek. Megígérték egymásnak, hogy örökké számíthatnak egymásra. Történjen bármi, ők jó barátok maradnak. Elbúcsúztak tőlünk, akik még az óvodában maradunk, de megígérték, gyakran meglátogatnak majd bennünket. Bíztattak bennünket arra is, ne szomorkodjunk, hiszen kis idő múlva újra találkozhatunk, akkor már iskolás kis diákokként. Majd az óvó nénik búcsúja következett. Gabi néni, Mariann néni és Gizi néni egy dallal is készült, melyet könnyeikkel küzdve, őszinte szeretettel adtak elő. Végül pedig átadtuk a ballagónak a virágokat, a tarisznyákat és egy – két ölelés és puszi kíséretében végleg útnak engedtük őket.
„Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.”A délután folyamán sajnos nem csak a ballagóktól kellett fájó búcsút vennünk. Gizi néni pihenni megy, nyugdíjba vonul. De ki fog ezek után nekünk segíteni felvenni a cipőt, ha kacsa lábon van? Ki fog az álmainkra vigyázni a csendes pihenőben? Tudjuk, majd jön egy új dajka néni, de vajon ő is lesz ilyen kedves?
Mariann néni pedig legalább ennyire hiányozni fog nekünk. Ki fog mostantól szólni, ha rosszul lépek a néptánc közben? Ki fog az ölébe vonni és megvigasztalni, ha valaki bánt? Ki fog velünk nevetni egy – egy mókás percben? Tudjuk, ő helyette is érkezik valaki más, de Mariann néniből és Gizi néniből is csak egy van.
„Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.”
Bármi legyen is a következő tanévben, mi minden kedves ballagót sok szeretettel várunk majd vissza, hiszen egy valami biztos. Az óvodában minden nap csupa móka és kacagás.
