Trombita harsog, dob pereg

Március 15-re készültünk

A tavasz kezdete egyből egy Nemzeti Ünnepet is hoz magával. Az 1848-49-es Forradalom kirobbantó napjáról, Március 15-ről mi is megemlékeztünk, amelyet több, mint egy hetes készülődés előzött meg…

A jelképek egész életünk folyamán fel-felbukkannak különböző helyeken, helyzetekben. Ünnepségeink a Himnusszal kezdődnek, majd a Szózattal végződnek, vagy például útlevelünket a címer díszíti. Egy-egy fontos sport mérkőzésen piros-fehér-zöldbe öltözik a stadionban megjelent szurkolótábor. Így Március 15. közeledtével pedig előkerülnek a kokárdák, a házak elé kitűzzük a nemzetiszínű zászlóinkat és így tovább...

Ehhez kapcsolódóan szóba kerültek a katonák, akik más viseletet hordtak akkor, valamint lovakon indultak harcba. Így mi is papírból készítettünk katonákat, akikre nemzetiszínű ruhát adtunk, valamint természetesen a lovaikat is megalkottuk, ezzel hangolódva a forradalom megemlékezésére.

Donászy Magda: Március 15-ére

Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.
Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!
Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.

Az ünnepélyre mindannyian szép ruhába öltöztünk és kabátunkra tűztük, az ilyenkor hordani szokott kokárdákat. A megemlékezésre ünnepi műsorral is készültünk, majd ezután minden csoport az óvónénik kíséretében elhelyezett egy-egy nemzetiszínű jelképet, amelyet az elesett katonák és az esemény tiszteletére készült.

Sarkady Sándor: Zeneszó zeng

Zeneszó zeng, menetelnek
Süt a napfény, fut a felleg.
Fel a zászló, fel az égre –
Magyarország örömére.
Szabadság dala szálljon,
Aki ember, ide álljon;
Jövel édes, szabad világ –
Gyönyörű légy Magyarország.