Tükröm, tükröm...
Tükröm, tükröm mondd meg nékem, te hogyan látsz engem? Milyen színű a szemem? Milyen hosszú a hajam? Te is látod, a kis pisze orrom, a két fülem, és a szám? Te hogyan látod, hasonlítok a szüleimre? És a barátaimra? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az elmúlt héten.
Az óvodában minden kisgyerek megtanulja az alapokat sok-sok témában. Így van ez a testrészekkel kapcsolatban is. Bár azt már egészen kicsiként ellessük a szüleinktől, hogy a kezünkkel eszünk, a szánk segítségével beszélünk, a fogunkkal harapunk és a lábunkon járunk. De igazán teljeskörű akkor lesz a tudásunk, ha már meg is tudjuk azokat nevezni, és kitudjuk őket egészíteni bizonyos tulajdonságokkal.
Például megtudjuk mondani, hogy a hajunk barna vagy szőke, hosszú vagy rövid, egyenes vagy göndör. A barátunkra pillantva egyből látjuk, hogy a szeme színe barna, zöld, kék, vagy esetleg ezek keveréke. Tudjuk magas-e vagy alacsony vagy épp akkora, mint én. Milyen formájú az arca, hosszúkás vagy éppen kerekebb. Így akár már bekötött szemmel, sok-sok gyerek közül is felismerjük őt.
„Itt a szemem, itt a szám
Ez meg itt az orrocskám.
Jobbra, balra két karom,
Forgatom, ha akarom.
Két lábamon megállok,
Ha akarok, ugrálok.”És magunkat? Emlékeztek, amikor először álltatok tükör előtt? Kicsiként ez még kimondottan izgalmasnak bizonyult, mert olyan volt, mintha egy ismeretlen állna velünk szemben, aki ugyanolyan mozdulatok csinál, mint mi. Mostmár azonban nem téveszt meg bennünket sem ez a különös tárgy. Sőt, arra is jó, hogy segítsen lerajzolni saját magunkat. Megpróbáltuk, de nem mindig sikerült túl élethűre, hiszen belőlünk csak egy van.
„Kerek fején
két kis füle,
orra, szája,
két szép szeme.
Vállacskákból
két kicsi kar,
hasa éhes,
enni akar.
Van két erős
lábacskája,
azon jár az
óvodába.”
A testrészeinken pedig ruhát viselünk. Ezek különböző anyagból vannak, más a színük és a formájuk. A ruhák pedig gyakran elkószálnak Fél pár cipő országába, ahol nem találják a hozzájuk tartozó párt. Szerencsére mi már annyira ügyesek vagyunk, hogy a segítségükre siethettünk. Megtaláltuk a csíkos zokni csíkos párját, vagy a kék cipő kék párját. Ügyesen megállapítottuk, hogy egy felső mellé egy alsó ruhadarab is párosul. Ennek gyakorlására pedig egy papír babát is felöltöztettünk.
A külsőnk mellett természetesen a belső tulajdonságainkkal is foglalkoznunk kell. Fontos, hogy a társainkat is eltudjuk fogadni a rossz és a jó tulajdonságaikkal együtt, hiszen ők is ugyanabba a közösségbe tartoznak, mint mi. Ehhez páros játékokat hívtunk segítségül, amelyet a vidámság és egymás szeretete határozott meg. Meghallgattuk egymás szívverését. Érdekes, eddig azt gondoltuk, mindenkinek olyan ritmusban dobog a szíve, mint a miénk, pedig nem.
Fejlesztettük az érzékelésünket is. Ebben segítségünkre voltak a társaink és a csikimanók is. Játszottunk vándorsimit, csip-csip csókát és még más olyan gyakorlatot, amelyben teszteltük, hogy mennyire tudjuk az irányokat, mennyire érezzük a különböző ritmusokat. Azt is kipróbáltuk, melyik testrészünkkel érzékelünk a legjobban, de ahogy szinte minden más, ez is mindenkinél változó volt. Volt, aki a talpán volt a legcsiklandósabb, míg mások a hasukon, az arcukon, vagy a kézfejükön is épp annyira érzékenyek voltak, így a móka is végig jelen volt a tanulás alatt.
