A veresi tavak

Veresegyház egyik leginkább vendég csalogató idegenforgalmi látványossága a város szívében elhelyezkedő, romantikus séták színhelyéül szolgáló tavak vidéke. A vizek mentén kialakított tanösvény nem csak a nyugalmat keresőknek nyújt pihentető kikapcsolódást, de bőven rendelkezik a természetbúvárok számára is ritkaság számba menő látnivalókkal. Ki gondolta volna, hogy hazánkban élnek édesvízi medúzák és orchideák? A Veresegyházi tavak körbejárása során ilyen és hasonló érdekességeket fedezhetnek fel az érdeklődők. Azonban a természetvédelmi területté nyilvánított táj élővilága sok helyen már csak nyomokban őrzi a régmúlt idők gazdag ökológiáját.

Annak ellenére, hogy a tavak egymáshoz közel (egymás fölött) helyezkednek el, élőviláguk összetétele és természetességük foka – az eltérő múlt és tájhasználat miatt – nagymértékben különbözik.

Induljunk el a tanösvényen, tegyünk egy közös kirándulást a tavak körül, kukkantsunk be élővilágukba!

Az első, Veresegyház legöregebb, társadalmi és gazdasági szempontból legjelentősebb tava a Malom - ( Öreg - ) - tó. Tavát 1430-ban oklevél említi mesterséges halastóként, Lábastó néven. A több, mint 6 ha nagyságú központi tó a Sződ-Rákospatak duzzasztásával keletkezett, de mára már természetes eredetűnek tűnik.
Már a középkortól kiemelkedő jelentősége volt a község gazdálkodásában, életében. Gazdasági jelentőségét a 3 malom, a horgászat és a nádvágás adta. Vízimalom már a XV. századtól működött. Utolsó példányuk 1950-ig dolgozott. A malom-gátakat számos árvíz megrongálta, sőt a malmokat is elvitte, azonban mindig hamar újraépítették őket.
A halastóban a halászat mellett rákásztak is, parti nádasát nádtető, nádpadló készítésére telente levágták.
A tavon a fürdőélet a két világháború között alakult ki, 1928-ban nyílt meg a veresegyházi tóstrand, mely az idegenforgalom fellendülését hozta Veresegyháznak. A 90-es évek közepétől a romló vízminőség a strandélet visszaeséséhez vezetett.

Gyilkos csomorika
A Malom-tó legnagyobb természeti nevezetességei a országosan is ritka úszólápok, melyek természettudományi értéke igen jelentős. Az úszóláp vízen úszó, tőzegtalajú „növény- (nád-, sás-, moha- stb.) szőnyeg”, mely fontos szerepet játszik a vizek természetes öntisztulási folyamataiban. Az 1960-as években több darabot kiszakítottak belőle, az így létrejött növényszigeteket karókkal rögzítették. Ezen úszó szigeteken él a gyilkos csomorika, melynek kivonata került állítólag Szókratész méregpoharába. De a szerencsés szemlélő találkozhat a nádi rigóval, foltos nádi poszátával, vízisiklóval, jégmadárral, és a békésen sütkérező tőkés récékkel is.
A különleges élőhelyre a XX. század folyamán több magyar kutató is felfigyelt, és rendszeres vizsgálatokat végzett rajta.

Az 1900-as évek második felére az emberi beavatkozások, a tavon és vízgyűjtőjén történt vízrendezések, a talajvíz elszennyeződése, idegen fajok betelepítése súlyos ökológiai károkat okozott. Beindult egy olyan öngerjesztő folyamat, melynek következtében a tó elmocsarasodik.

Jégmadár

Szibériai nőszirom
Az ösvényen haladva az Ivacsi - tóhoz jutunk el.
Az Ivacsi-láprét Veresegyház páratlan természeti értékei közé tartozó, a természetvédelmi törvény rendelkezése alapján országosan védett terület, mely 2001-ben bekerült az országos lápkataszterbe. Ez a kis kiterjedésű lápos vidék igazán érdekes botanikai szempontból. A magasabb térszinteken a száraz, meszes talajú homokpusztagyepen megtalálható a Nemzetközi Vöröskönyvben is szereplő budai imola és árvalányhaj. A Folyás-patak völgye felé haladva kiszáradó láprét, majd a legjobb vízellátottságú helyeken az ezeket felváltó üdeláprét-foltok találhatók. A tó körül puhafás ligeterdőben sétálhatunk.
A hajdan gazdag halfaunájú Ivacsi - tavat 1978-ban kikotorták és felduzzasztották, ezzel a védett lápi póc valószínűleg végleg eltűnt, de a szintén védett vágó csík egy kisebb állománya szerencsére fennmaradt. A kotrás okozta kiszáradás miatt az Ivacsi-láprét lápi növényei pusztulásra vannak ítélve.
A kiszáradó láprét néhány jellemző faja:
kékperje, őszi vérfű , ördögharapta fű, serevényfűz, hamvas fűz, gyíkhagyma, fehér zászpa
Az üde láprét növényei:
nagy szittyó, szibériai nőszirom - kiemelten védett, fehér májvirág, kornistárnics, kormos csáté, széleslevelű gyapjúsás, sárga nőszirom

Ivacsi - tó

Mocsári nőszőfű
A harmadik a festői szépségű Pamut - (Fenyves -) tó, nevét a kezelő Pamutipari Horgászegyesületről kapta. E tavat is 1978-ban kotorták ki, és duzzasztották fel. A tájidegen fekete és erdei fenyőket a parti homokdomb megfogására ültették az 1950-es években, ahol a nyílt homokpuszta növényei élnek: pl.magyar csenkesz, homoki imola, és a tengerparti susulyka. A terület védett növényei: fehér zászpa, hússzínű ujjaskosbor, mocsári nőszőfű.
A homokdomb alján az Orchideás rét valódi oázis. Ez az 50 x 10 m-es terület a Pamut-tó keleti oldala és a Fenyves között található. Nevét az itt előforduló, páratlan természeti értékeknek számító, a Magyar Vörös Könyvben is nyilvántartott talajlakó orchideáiról kapta. A homoki láprét leggyakoribb talajlakó orchideája a védett mocsári nőszőfű, és a hússzínű ujjaskosbor.

Fehér zászpa
A veresegyházi tavakat, patakokat egykor virágos növényekben gazdag mocsár- és láprétek, hamvas és törékeny füzek szegélyezték. 1927 és 2000 között a terület növényvilágának 21 %-a tűnt el, 9 védett növényfaj pusztult ki. Ma már csak emléktáblán láthatóak: rovarevő lápi rence, posvány kakastaréj, vidrafű, mérgező fehér zászpa, fehérmájvirág, hússzínű ujjaskosbor, egzotikus kálmos, lápi sás, széleslevelű gyapjúsás.

A vizeket kísérő keményfás ligeterdők és láperdők jó minőségű fáit (enyves éger, magyar kőris, kocsányos tölgy, stb.) a XIX. század végére javarészt teljesen kitermelték. E fajok egy - egy megmaradt példányát még fel lehet lelni.

Sétánk véget ért. Sokszor az itt élő emberek a tavak körül andalogva nem is sejtik, milyen értékek lapulnak lábaik alatt, nem hallják, hogy a természet segítségért kiállt. Élvezzük a táj nyújtotta kikapcsolódási lehetőségeket, s csak a tó körüli csövek, vagy a kotró gépek jelzik azokat a munkálatokat, melyek a tavak s élővilágának fennmaradásáért folynak.
Aki kíváncsi, induljon el a tanösvényen, s most már tudatosabban szemlélje végig e páratlan tájat.
A 4880 m hosszú tanösvényt 2005. május 21-én nyitották meg ünnepélyesen a Malom-tó strandbejáratánál. A kirándulóutat a helyi Tavirózsa Környezet- és Természetvédő Egyesület létesítette a Duna–Ipoly Nemzeti Park és a WWF Magyarország szakmai támogatásával.
A könnyebb tájékozódás végett készült egy ismertető füzet is, mely színes állat- és növény fotókkal, korabeli térképekkel segíti és további érdekes információkkal látja el az érdeklődőket.
Kellemes sétát kívánunk!

Fotóalbum


Film
Videó Túra
Hírlevél feliratkozás
e-mail cím: