Így pancsolunk mi
Milyen jó is ebben a rekkenő hőségben pancsolni a medencében! Kedd délelőttönként mindig úszkálnak a bölcsisek, legyen tél, eső vagy meleg. Ez az alkalom azonban kicsit másabb volt, mint a többi, de nemcsak a nagy meleg miatt. Az úszó leckéken anya és apa sosincs jelen. De ma igen. Azért jöttek, hogy megnézzék csemetéik vidám lubickolását.
Mert vidám volt, az biztos. A gyerekek általában szeretik a vizet, imádnak pancsolni, de a mély víz azért visszatartó erő lehet. De nem az Árnyas Tanuszoda bölcsődéseinek. Úgy fickándoztak a vízben, hogy öröm nézni!
Nem is csoda, mert Flóra néni annyi ötletes játékkal varázsolja el őket, hogy el is felejtik, hogy mély víz van alattuk.
Kezdésként vonatra szálltak, alagúton is áthaladtak, lábaikkal nagyokat pocsoltak. Ez különösen élvezetes, ha a halak orrát kell így megmosni, vagy ezúttal esetleg a parton ülő anyát kell így hűsíteni. Jártak is a kis cséphadarók lelkesen, s észre sem vették, de már közben a túloldalon kötöttek ki.
Meg is érkezett értük a nagy hajó. Mindig vidám pillanat ráülni, hát még ha a tenger viharosan hullámzik! Néha a motorja is elromlik. De sebaj, majd a lábpedállal behajózunk!
Az idő előrehaladtával a medence egyre színesebb és színesebb lett, a kellékek tárháza kiapadhatatlan.
Az óra végére sok energia felhasználódik, de ezúttal sem feledkeztek meg az utánpótlásról sem. Sütöttek palacsintát, s elkészítették nagy üstjükben saját borsó levesüket, jól megkavarták, csak úgy forrt a vize. S a jó munka jutalma, hogy kis tányérkájukból, evőeszközeikkel el is fogyaszthatták. De még izgalmasabb a dolog, ha a kanalat lábujjukkal fogják!
Szóval ilyen vidáman, játékosan telnek az úszó órák itt az Árnyas Tanuszodában, s köszönetképpen oktatójukra sok vidám gyermekarcocska tekint vissza.
