Karcsapással előre
A héten nemcsak a bölcsődések mutatták meg vízi tudományukat, hanem az óvodások is vízbe mártóztak szüleiknek. A bemutató órákat látva úgy érzem, eredményes fél évet tudhatnak hátuk mögött.
A gyerekek tudásszint szerint felsorakozva, csoportonként vetették bele magukat a vízbe. Egy kis játékos versike és lábpocsolás után kezdődhetett a komoly munka.
Hatalmas karcsapásokkal rótták a medence hosszakat, hol háton, hol hason. Volt, hogy csak a kezük járt, néha a lábukkal keltették a hullámokat. Az ügyesen véghez vitt feladat, a sikeres "parthoz" érés büszke mosolyt csalt a vízcseppes arcocskákra.
Bármilyen tudásszinten vannak is, mindenki bátran, fegyelmezetten, igyekezettel hajtotta végre a feladatokat. Reméljük, a szülők is büszkék kicsinyeikre!
A jó munka után járt a pihenés. Az úszó növendékek levezetésként szabadon, játékkal élvezték még a lubickolás örömeit.
A gyerekek szeretnek ide járni, imádják a vizet, és a mélység sem tántorítja vissza őket. Jó úton - mondhatnám vízen - haladnak, egy karcsapással már közelebb vannak ahhoz, hogy segéd eszköz nélküli, úszni tudó emberekké váljanak. Egy biztos. Ők nem azok a gyerekek lesznek, akik nyáron csak kintről nézik, hogy mások hogyan szórakoznak a medencében, a tóban vagy a tengerben.
S bár Csilla néni most búcsúzik tőlünk, de az Árnyas úszásoktatás nagy lendülettel és még nagyobb választékkal tovább folytatódik, és szeretettel várja a vizet kedvelő vagy éppen megkedvelni vágyó vendégeket.
