A Jászberényi állatkertben tett látogatásunk után még annyi minden mondani valónk lenne az állatokról. Legfőképpen az, hogy igen szeretjük őket, s nagyon örülünk, amikor az oviban is velük foglalatoskodunk, például úgy, mint az elmúlt héten. Tovább a cikkhez
Nagy izgalom dúlt minden kis óvodás szívében kedden reggel. A panorámás buszablakból lesték a tájat. "Mikor érünk már oda?" Aztán egyszer csak lefékezett a busz és megállt. Itt vagyunk! Némi rendezgetés után a kapun áthaladva egy állati birodalomban találtuk magunkat. Kezdődjék hát a kaland! Tovább a cikkhez
Ismeritek a csincseréket, ádám vackot, tengelecki butykot? És vettetek már ciróka, marókát, egyedem, begyedemet? Nem? Pedig "megéri, nem drága, három bukfenc az ára."
Ilyen ízes népi ínyencségekbe kóstolhattak bele a Méhecske csoport évzáró ünnepségének meghívott vendégei. Tovább a cikkhez
"Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik,
az évzáró műsorunk elkezdődik.
Ide gyűljön a falu apraja és nagyja,
ha játékunkat látni akarja!
Aki itt van, haza ne menjen!
Aki nincs itt, az is megjelenjen!"
Így doboltatott ki a Katicák évzáró műsora, s hamarosan bele is ugrottak egy mesébe, Ilók és a bolondos Mihók történetébe. Tovább a cikkhez
"Búcsúzni csak nagyon szépen szabad!
Az nem baj, ha elcsuklik a szavad,
mert körülötted most sok szem könnyben úszik,
öt óvodás iskolába megy, tőlünk elbúcsúzik."
Hamarosan igen kiürül a Süni csoport, oly sokan indulnak más utakra tőlük. A búcsú fájó, de a Sünikék nem sírva búcsúzkodtak. Műsoruk vidámságot, mosolyt csalt az arcokra, s e vidám pillanatok könnyebbé varázsolták az egyébként nehéz perceket. Tovább a cikkhez
"Telnek, múlnak az évek, jönnek, mennek a hónapok, változásaik mind egy-egy csoda." S e csoda megelevenedett a kis Csigák előadásában. Visszatekintettek az elmúlt esztendőre, s ez év szorgos munkájának gyümölcsét szüretelték most le. Tovább a cikkhez
Történt egyszer az Árnyas préri napsütötte, szélfútta síkján, hogy egy indián törzs hallgatva a nagyszellem hívó szára, összegyűlt, és nagy öröm ünnepbe kezdett. Örömködésre sok minden adhat okot, de e családi napon a cseperedő csemetéknek és atyáiknak szólt az indián üdvrivalgás... Tovább a cikkhez
A Jászberényi állatkertben tett látogatásunk után még annyi minden mondani valónk lenne az állatokról. Legfőképpen az, hogy igen szeretjük őket, s nagyon örülünk, amikor az oviban is velük foglalatoskodunk, például úgy, mint az elmúlt héten. 
Nagy izgalom dúlt minden kis óvodás szívében kedden reggel. A panorámás buszablakból lesték a tájat. "Mikor érünk már oda?" Aztán egyszer csak lefékezett a busz és megállt. Itt vagyunk! Némi rendezgetés után a kapun áthaladva egy állati birodalomban találtuk magunkat. Kezdődjék hát a kaland! 
Ismeritek a csincseréket, ádám vackot, tengelecki butykot? És vettetek már ciróka, marókát, egyedem, begyedemet? Nem? Pedig "megéri, nem drága, három bukfenc az ára."
"Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik, 
"Búcsúzni csak nagyon szépen szabad!
"Telnek, múlnak az évek, jönnek, mennek a hónapok, változásaik mind egy-egy csoda." S e csoda megelevenedett a kis Csigák előadásában. Visszatekintettek az elmúlt esztendőre, s ez év szorgos munkájának gyümölcsét szüretelték most le. 
Történt egyszer az Árnyas préri napsütötte, szélfútta síkján, hogy egy indián törzs hallgatva a nagyszellem hívó szára, összegyűlt, és nagy öröm ünnepbe kezdett. Örömködésre sok minden adhat okot, de e családi napon a cseperedő csemetéknek és atyáiknak szólt az indián üdvrivalgás... 
Megcélozni a legszebb álmot,